2015. május 20. – Szerda

2015.05.21 06:06

 Abban az időben  Jézus az  égre emelte  szemét, és  így imádkozott:  Szent
   Atyám, tartsd meg  a te nevedben  azokat, akiket nekem  adtál, hogy  egyek
   legyenek, mint mi. Amíg velük  voltam, megőriztem nevedben azokat,  akiket
   nekem adtál. Megtartottam őket, és senki más nem veszett el közülük,  csak
   a kárhozat fia, hogy beteljesedjék  az írás. Most tehozzád megyek,  ezeket
   pedig elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Átadtam
   nekik tanításodat, de a  világ gyűlölte őket, mert  nem a világból  valók,
   amint én sem vagyok  a világból való.  Nem azt kérem  tőled, hogy vedd  el
   őket a  világból,  hanem hogy  óvd  meg őket  a  gonosztól. Hiszen  nem  a
   világból valók,  amint én  sem vagyok  a világból.  Szenteld meg  őket  az
   igazságban, mert  a  te tanításod  igazság.  Amint te  elküldtél  engem  a
   világba, úgy küldöm én is őket a világba. És értük szentelem magamat, hogy
   ők is megszentelődjenek az igazságban.
   Jn 17,11b-19

   Elmélkedés:

   Főpapi imájának ma olvasott  részletében Jézus az apostolokért  imádkozik.
   Küldetése,  munkássága   szorosan   összefonódik  az   általa   választott
   apostolokkal, akik az eljövendő Egyház, a krisztusi közösség előképei.  Az
   Úr nekik nyilatkoztatta ki az Atyát  és most nekik adja a feladatot,  hogy
   az Atyához  való  visszatérése  után ők  tegyenek  tanúságot  az  Atyáról,
   mintegy folytatván Mesterük munkáját.
   Érdemes    elgondolkoznunk    azon,     hogy    Jézus    Atyáról     szóló
   kinyilatkoztatásának talán  legfontosabb eleme  az, hogy  Isten  irgalmas,
   megbocsátó. Már önmagában a  megváltás ténye, a  Megváltó elküldése is  az
   Atya irgalmáról tanúskodik. Hitünknek  és vallásosságunknak az az  alapja,
   hogy Isten  nem büntetni  akar minket,  hanem megbocsát.  Amikor Jézus  új
   közösséget hoz létre, új vallást alapít, akkor ezt annak tudatában  teszi,
   hogy az  ember nem  élhet irgalom  nélkül. Nem  élhetünk, nem  remélhetünk
   anélkül, hogy  Istenre, mint  megbocsátó Atyára  tekintenénk.  Elismerjük,
   hogy megváltásra  szorulunk és  hisszük, hogy  Isten szabadít  meg  minket
   bűneink terhétől.
   Az  irgalomban  gazdag  Atyáról  és   a  megbocsátásról  kell  az   Egyház
   közösségének is tanúságot tennie, mert ez a küldetésünk a világban.  Isten
   emberek iránti szeretete az  ő irgalmasságában, a megbocsátásában  valósul
   meg. Vezessük az embereket az irgalmas Atyához!
   © Horváth István Sándor
    
    Imádság:

   Uram, zárj szíved mélyébe, és ott maradva égess, tisztíts, hevíts, hajlíts
   és egyszerűsíts szíved kívánsága és igénye szerint.
   Teilhard De Chardin