2015. május 2. – Szombat

2015.05.02 12:19

 Az utolsó vacsorán Jézus így  szólt tanítványaihoz: „Ha ismernétek  engem,
   Atyámat is  ismernétek. De  mostantól fogva  ismeritek őt,  és  látjátok.”
   Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég  nekünk.”
   Jézus így  válaszolt: „Már  olyan régóta  veletek vagyok,  és nem  ismersz
   engem, Fülöp? Aki engem lát, az  látja az Atyát is. Hogyan mondhatod  hát:
   Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem  hiszed talán, hogy én az Atyában  vagyok,
   és az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem  magamtól
   mondom, és a tetteket  is Atyám cselekszi, aki  bennem van. Higgyétek  el,
   hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem! Ha másért nem, legalább  a
   tetteimért higgyétek!  Bizony, bizony,  mondom  nektek: Aki  hisz  bennem,
   ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt  még
   nagyobbakat is tehet  azoknál, mert  én az Atyához  megyek. Bármit  kértek
   majd nevemben az Atyától, megteszem  nektek, hogy az Atya megdicsőüljön  a
   Fiúban. Ha pedig tőlem kértek valamit a nevemben, azt is teljesítem.”
   Jn 14,7-14

   Elmélkedés:

   A mi szívünk mélyéről is feltörő vágyat fogalmazza meg Fülöp apostol a mai
   evangéliumban, amikor így  fordul Jézushoz:  „Uram, mutasd  meg nekünk  az
   Atyát, és ez elég nekünk” (Jn 14,8). Igen, mi is szeretnénk látni  Istent,
   szeretnénk  megtapasztalni  közelségét,   érezni  jelenlétét,   szeretnénk
   Isten-élményben részesülni. A  láthatatlan Isten  látásának vágya  őszinte
   emberi kívánság, és  ő nem is  tagadja meg tőlünk  önmagát. Földi  életünk
   során azonban Isten  mégsem tárja  fel előttünk  teljesen önmagát,  inkább
   csak részben. Ezt  fogalmazza meg Szent  Pál apostol így:  „most még  csak
   tükörben, homályosan látunk”  (1Kor 13,12).  Az Isten-látás  vágya majd  a
   halálunk és feltámadásunk után, az örök életben fog teljesedni. Akkor majd
   találkozunk azzal, akinek életünket  köszönhetjük. Találkozunk azzal,  aki
   gyermekének tekint minket, szeretettel  gondoskodik rólunk és  bármennyire
   is eltávolodunk  tőle  bűneinkkel,  ő  mindig  kész  megbocsátani  nekünk.
   Találkozunk azzal,  akit  oly  sok emberben  felismertünk  életünk  során,
   illetve akit  oly  sokakban  nem  ismertünk fel.  Mert  Isten  azokban  az
   emberekben is önmagát  mutatja nekünk,  akikkel nap  mint nap  találkozunk
   vagy akik segítségre szorulnak, szeretetre vágynak.
   A mennyországban majd  lehull a lepel,  a homály a  szemünkről és  színről
   színre látjuk Istent. Ott kitisztul előttünk a kép.
   © Horváth István Sándor
    
    
   Imádság:

   Urunk, Istenünk! Nagy és fölséges  és szent vagy mindnyájunk fölött.  Eléd
   tárunk  mindent,   ami   gonddal  tölt   el:   hibáinkat,   tévedéseinket,
   lázadásunkat és keserűségünket, egész  szívünket, egész életünket,  melyet
   jobban ismersz, mint  mi magunk.  Hűséges kezedbe  tesszük mindezt,  mivel
   megváltó Fiad által hozzánk hajoltál.  Végy úgy bennünket, amint  vagyunk,
   de emelj magadhoz és gazdagíts a te gazdagságod által!
   Karl Barth