2015. május 18. – Hétfő

2015.05.18 09:24

Amikor  az  utolsó  vacsorán  Jézus  elmondta  búcsúbeszédét,  tanítványai
   megjegyezték: „Most nyíltan beszélsz, nem hasonlatokban. Most  elismerjük,
   hogy mindent tudsz, és nincs szükség  rá, hogy valaki is kérdezzen.  Ezért
   hisszük, hogy Istentől jöttél.” Jézus így felelt: „Most hisztek? Eljön  az
   óra – már el is jött –, amikor szétszéledtek, ki-ki a maga útján, és engem
   magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Mindezt
   azért mondtam  nektek,  hogy  békességet  találjatok  bennem.  A  világban
   üldözést szenvedtek; de bízzatok! Én legyőztem a világot.”
   Jn 16,29-33

   Elmélkedés:

   Jézus  utolsó  vacsorán  mondott   beszédének  végéhez  érkeztünk  a   mai
   evangéliummal. Eddig apostolaihoz beszélt, ezt követően pedig továbbra  is
   az utolsó  vacsora termében  maradunk,  de már  a mennyei  Atyához  intézi
   szavait, főpapi imáját. Búcsúszavainak végén az apostolok kijelentik, hogy
   most már  hisznek, mert  Mesterük nem  hasonlatokban tanítja  őket,  hanem
   nyíltan beszél hozzájuk.  Hiszik, hogy Jézus  az Atyától jött,  ő az  Atya
   küldötte. Megértik,  hogy Jézus  azt tanította  nekik éveken  át, amit  az
   Atyától hallott, amit az  Atya bízott rá.  Világossá válik számukra,  hogy
   Mesterük minden cselekedetét az Atya nevében tette.
   Az apostolok szavai alapján mi is megfogalmazhatjuk a magunk és az  Egyház
   hitvallását: hiszünk Jézus Krisztusban, aki öröktől fogva az Atyánál volt.
   Hiszünk Jézus  Krisztusban, aki  az idők  teljességében az  Atyától, az  ő
   küldötteként jött el a világba. Hiszünk Jézus Krisztusban, aki földi élete
   során az Atyától kapott küldetését hűségesen teljesítette, s ennek legfőbb
   mozzanata az ő  kereszthalála és feltámadása.  Hiszünk Jézus  Krisztusban,
   aki  küldetését   befejezvén   visszatért  az   Atyához.   Hiszünk   Jézus
   Krisztusban,  aki   közbenjárónk   a  mennyei   Atyánál.   Hiszünk   Jézus
   Krisztusban, aki  a  mennyországba vezet  bennünket,  a mi  Atyánkhoz,  az
   Istenhez.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Örök,  mindenható  Isten,  aki  az  alázatosokat  kegyelmes  tekinteteddel
   vigasztalod, végtelen  hálát  adok  szent  fölségednek,  hogy  könyörülvén
   rajtam, bűneimnek rútságából kihoztál engem.
   Pázmány Péter