2015. május 15. – Péntek

2015.05.15 07:41

 Búcsúbeszédében Jézus  így szólt  tanítványaihoz: Bizony,  bizony,  mondom
   nektek: ti  majd sírtok  és  jajgattok, a  világ  azonban örülni  fog.  Ti
   szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul. Az asszony is, amikor  szül,
   szomorkodik, mert eljött az  ő órája; de  amikor megszülte gyermekét,  már
   nem emlékszik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra. Így
   ti is most szomorkodtok ugyan, de majd viszontlátlak titeket. Akkor örülni
   fog szívetek, és örömeteket senki sem veszi el többé tőletek. Azon a napon
   már nem lesz több kérdeznivalótok tőlem.
   Jn 16,20-23a

   Elmélkedés:

   Ismét a viszontlátásról és annak  öröméről beszél Jézus. Szavait  egyaránt
   érthetjük a feltámadása utáni időszakra vagy második eljövetelére. Az első
   pünkösd óta Szentlelke által Jézus jelen van a világban, az Egyházban.  Az
   ő jelenléte  a keresztény  ember  számára a  belső, belülről  fakadó  öröm
   forrása, amelyet senki nem vehet el  a hívőtől. Ha csupán egy  pillanatnyi
   élethelyzet vagy kedvező élmény okozna  örömet, azt nem lehetne  tartósnak
   nevezni.  Az  igazi   öröm  mindig  ajándék,   mégpedig  Isten   ajándéka.
   Mondhatjuk, hogy részesedés  Isten örömében. Életünk  örömét akkor  fogjuk
   megtalálni, ha állandóan Istenre figyelünk elismerve azt, hogy ő a teremtő
   és mi  az ő  teremtményei vagyunk.  Ez  a létezés  öröme, az  élet  öröme.
   Istennek köszönhetjük életünket, és amikor ezt felismerjük, akkor  valóban
   öröm tölti el szívünket.
   Jézus nem úgy beszél  az örömről, mint ami  majd a jövőben fog  elérhetővé
   válni. Nem  is csupán  úgy, mint  ami feledteti  a múltbeli  nehézségeket,
   gondokat. Szavai szerint az  öröm már a  jelenben is megtapasztalható,  az
   öröm állapotában  élünk,  mert  érezzük  Isten  jelenlétét,  kegyelmét  és
   szeretetét.
   Ha Isten valóban jelen van az életemben,  akkor ez örömmel tölt el, s  ezt
   fogom a világ felé sugározni. Legyek az öröm embere! Legyek Isten örömének
   továbbadója!
   © Horváth István Sándor
    
    Imádság:

   Istenünk! Gondviseléseddel úgy  intézted, hogy  egyházad Péterre  épüljön.
   Add, hogy akit az  ő utódává tettél,  az néped számára  a hit és  kegyelmi
   közösség egységének látható forrása és alapja legyen.