2015. május 13. – Szerda

2015.05.14 08:09

 Búcsúbeszédében Jézus  így  szólt tanítványaihoz:  „Még  sok  mondanivalóm
   volna nektek, de nem  vagytok hozzá elég erősek.  Amikor azonban eljön  az
   Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától  fog
   beszélni, hanem azt  mondja el, amit  hall, és a  jövendőt fogja  hirdetni
   nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.
   Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi,  amit
   majd hirdet nektek.”
   Jn 16,12-15

   Elmélkedés:

   A Szentlélekkel kapcsolatban újabb kijelentést tesz Jézus búcsúbeszédében:
   „az Igazság Lelke elvezet titeket  a teljes igazságra” (Jn 16,13).  Milyen
   igazságra gondolhatott a mi Urunk?
   Pilátus  előtt,  kihallgatása  alkalmával   Jézus  ezt  mondta:  „aki   az
   igazságból való, hallgat  a szavamra.” Ekkor  Pilátus megkérdezte: „Mi  az
   igazság?”  (Jn  18,37-38).   A  római  helytartó   ezen  kérdése  óta   az
   emberiségben nem csak az  igazság keresésének vágya  él, hanem az  igazság
   létezésének  megkérdőjelezése  is.  Megismerhető-e  az  ember  számára  az
   igazság? Milyen igazságot, értéket érdemes követnünk? Létezik-e  személyes
   érdekektől független igazság? Valóban  igazságnak tekinthető-e az, amit  a
   többség, a  közvélemény vagy  éppen csak  néhány közvéleményformáló  annak
   mond? Hogyan találhatjuk meg az igazságot egy olyan korban, amikor egyesek
   olyan rafinált  módon  mutatják  be  féligazságaikat,  hogy  azok  már-már
   igazságnak tűnnek?
   E  kérdésekre  a   válasz  Jézus  személye.   Az  igazsággal   kapcsolatos
   bizonytalanságaink és  kételkedéseink eloszlatására  egyedül a  Szentlélek
   képes, aki elvezet  bennünket a  teljes igazságra. Mert  az igazság  Jézus
   személyében áll  előttünk. Pilátus  előtt is  ott állt  az igazság,  de  a
   kételkedés elhomályosította értelmét, látását. Világosítsa meg értelmünket
   a Szentlélek, hogy Jézus Krisztusban felismerjük az igazságot!
   © Horváth István Sándor
    
    Imádság:

   Istenünk,  sokat  kívánsz  tőlünk  –  voltaképpen  mindent.  Jézus,  a  mi
   testvérünk odaadta egész életét, és íme: él! Mi sokszor beszélünk az ő  új
   életéről, magunkban ugyanakkor még mindig  a halált hordozzuk, pedig  elég
   volna számunkra egy  egészen kevés bátorság  is. Ez a  bátorság talán  kis
   lépésekben –  átlendíthetne  bennünket  az  igazi  életbe.  Olykor  mintha
   ugródeszkán  állnánk.  Istenünk,  segíts  elszánni  magunkat,  hogy  végre
   ugorjunk – az új életbe!
   E. A. Grabner-Haider