2015. június 4. – Csütörtök

2015.06.04 13:19

 Abban az  időben: Egy  írástudó megkérdezte  Jézustól: „Melyik  az első  a
   parancsok közül?” Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr a
   mi Istenünk, az egyetlen Úr.  Szeresd Uradat, Istenedet teljes  szívedből,
   teljes lelkedből, teljes  elmédből és  minden erődből!  A második  hasonló
   ehhez:  Szeresd  felebarátodat,  mint  önmagadat!  Ezeknél  nincs  nagyobb
   parancsolat.”
   Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő  az
   Egyetlen, és  hogy  rajta kívül  nincs  más. És  azt  is, hogy  őt  teljes
   szívünkből, teljes elménkből és  teljes erőnkből szeretni,  embertársunkat
   pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy  véres
   áldozatnál.” Jézus  az okos  felelet hallatára  megdicsérte az  írástudót:
   „Nem jársz messze Isten  országától.” Ezután több  kérdést már nem  mertek
   neki föltenni.
   Mk 12,28b-34

   Elmélkedés:

   A mai evangéliumban egy olyan újabb  vitatéma merül fel, amely az  egykori
   vallási csoportok között szintén mindennapos  lehetett. „Melyik az első  a
   parancsok közül?” (Mk 12,28) - teszi fel egy írástudó a kérdést  Jézusnak.
   Milyen szándék vezethette az egykori kérdezőt? Abból a tényből, hogy ez  a
   jelenet is a viták sorában  található, gondolhatnánk, hogy ez az  írástudó
   is csak  próbára  akarta  tenni Jézust,  vajon  kiigazodik-e  a  törvények
   sokaságában. Talán ő is  bele akart kötni  tanításába. A párbeszéd  menete
   azonban nem tükröz  ilyen ellenséges szándékot.  Ezért talán inkább  arról
   lehet szó,  hogy  jószándékkal,  jóindulattal  tudni  akarja,  hogy  saját
   életében  melyik  törvény  megtartását  tartsa  a  legfontosabbnak.  Jézus
   elismerése és  dicsérete  azt  sugallja,  hogy  ő  sem  érzett  ellenséges
   szándékot a kérdés mögött.
   Elmélkedésünkben  ne   feledkezzünk  el   az   Úr  feleletéről,   aki   az
   istenszeretet  és  az  emberszeretet   kettős  parancsát  nevezi   legfőbb
   törvénynek. E kettő egymás mellé helyezése azt jelzi, hogy  tulajdonképpen
   egy törvény van, a szeretet törvénye, amely kettős irányú: egyrészt  Isten
   felé, másrészt az embertárs felé kell gyakorolnunk a szeretetet. E  kettőt
   nem szabad  egymás  ellen  kijátszani,  azaz  az  egyikre  hivatkozva  nem
   mulasztható el a másik.
   Mennyire része életemnek, mindennapjaimnak a szeretet?
   © Horváth István Sándor
    
     Imádság:

   Istenünk, add, hogy  egyházad hirdesse  és hordozza  szentséged titkát  az
   emberek között, és vezesse el a világot szereteted teljességére.