2015. június 30. – Kedd

2015.06.30 07:51

   Jézus egy alkalommal hajóba szállt, és tanítványai követték őt.  Egyszerre
   csak heves vihar tört ki a tavon, úgyhogy a hullámok elborították a hajót,
   Jézus pedig aludt.  Tanítványai odamentek hozzá,  és fölkeltették:  „Uram,
   ments meg  minket!  Elveszünk!” Jézus  így  szólt hozzájuk:  „Mit  féltek,
   kicsinyhitűek?” Aztán fölkelt,  és parancsolt a  szélnek meg a  tengernek.
   Erre nagy csendesség lett. Az emberek csodálkozva kérdezték: „Kicsoda  ez,
   hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”
   Mt 8,23-27

   Elmélkedés:

   Az éjszakai tengeri  vihar során az  apostolok megtapasztalhatták, hogy  a
   természet  erői   hatalmasabbak  az   ő  emberi   erejüknél.  Miközben   a
   Genezáreti-tó túlsó  partjára  eveznek,  félelem tölti  el  őket,  jogosan
   érzik, hogy életveszélybe  kerültek. Helyzetértékelésük  helyes, hiszen  a
   veszély  valóban  fennállt,  illetve  azt   is  jól  ismerték  fel,   hogy
   szorongatott helyzetükben kitől várhatnak segítséget. Ekkor ébresztik  fel
   Jézust, aki velük  utazott a  bárkában, s akit  nem zavart  a vihar  zaja,
   hanem nyugodtan  aludt.  Az  álmából  ébredő  Jézus  feleslegesnek  tartja
   félelmüket és helyteleníti kicsinyhitűségüket,  majd pedig elcsendesíti  a
   vihart, így mutatván meg isteni erejét.
   A Biblia szóhasználata szerint a leküzdhetetlen természeti erők az  embert
   és az  ember életét  veszélyeztető gonoszt  jelképezik. A  gonosz  hatalma
   felett áll azonban Isten  hatalma, aki képes  legyőzni minden rosszat.  Az
   ember a maga  erejéből tehetetlen  a gonosszal szemben,  mivel az  ismeri,
   megtalálja gyenge pontunkat. A gonosszal folytatott küzdelmünkben  azonban
   nem vagyunk magunkra hagyatva, hiszen Isten kegyelme segítségével  képesek
   vagyunk a  kísértések  legyőzésére.  Ha veszélyben  érezzük  életünket  és
   megtapasztaljuk a  gonosz kísértését,  ne feledjük,  hogy kitől  várhatunk
   segítséget! Isten az üdvösségünket akarja.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Mindenható, örök Isten, te összegyűjtőd, ami szétszóródott, és védelmezed,
   ami együtt'  van.  Tekints jóságosan  Fiad  nyájára. hogy  akiket  az  egy
   keresztség megszentelt, azok a hit tisztaságában és a szeretet kötelékében
   is eggyé váljanak.