2015. június 3. – Szerda

2015.06.04 13:15

  Abban az időben szadduceusok jöttek Jézushoz, akik azt mondják, hogy nincs
   feltámadás. Megkérdezték  őt:  „Mester!  Mózes  megírta  nekünk,  hogy  ha
   valakinek a  testvére meghal  és gyermek  nélkül hagyja  hátra  feleségét,
   akkor  a  testvér  vegye  el  annak  a  feleségét,  és  támasszon   utódot
   testvérének. Volt egyszer hét testvér.  Az első feleséget vett magának  és
   meghalt, nem hagyva utódot. Akkor a második vette el az asszonyt, de ez is
   meghalt, és  nem  hagyott  utódot. Éppúgy  a  harmadik  is.  Hasonlóképpen
   feleségül vette  az asszonyt  mind a  hét, és  nem hagytak  utódot.  Végül
   meghalt az asszony  is. A  feltámadáskor –  ha ugyan  feltámadnak –,  ezek
   közül melyiknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek felesége volt!”
   Jézus azt felelte nekik:  „Nyilván azért tévedtek,  mert nem ismeritek  az
   Írásokat, sem az Isten hatalmát! Hiszen amikor a halottak feltámadnak, már
   nem házasodnak, sem  férjhez nem  mennek, hanem olyanok  lesznek, mint  az
   angyalok a mennyben. A halottak  feltámadása felől pedig nem  olvastátok-e
   Mózes könyvében a csipkebokorról szóló résznél, hogy miként szólt Mózeshez
   Isten: „Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene?” Isten nem
   a halottak Istene, hanem az élőké. Így tehát nagy tévedésben vagytok!”
   Mk 12,18-27

   Elmélkedés:

   Miután a farizeusok kudarcot  vallottak Jézussal szemben az  adófizetéssel
   kapcsolatos kérdésükkel, a  szadduceusok fordultak  Jézushoz a  feltámadás
   témájával. A  farizeusok hittek  a feltámadásban,  a szadduceusok  viszont
   nem, ezért szinte  mindennaposak lehettek e  vallási csoportok  képviselői
   között a viták e témában. Most Jézus véleményét akarják megtudni. Kérdésük
   felvezetéséhez a sógorházasság szokását hozzák fel, amely szokás  szerint,
   ha valaki  gyermek nélkül  halt  meg, özvegyét  az ő  testvérének  kellett
   feleségül vennie. A  hét, gyermek  nélkül meghaló  testvérről szóló  példa
   szinte egészen biztosan csak elméleti, a gyakorlatban aligha fordult  elő,
   de alkalmas arra, hogy a túlvilági életről, illetve a feltámadásról  vitát
   nyisson.
   A szadduceusok részéről érezzük a kérdésfeltevés gúnyos stílusát,  módját.
   Gúnyt kívánnak űzni azokból, akik hisznek a túlvilági életben és az  ember
   feltámadásában, nevetségessé akarják  tenni azokat, akik  hisznek az  örök
   életben.
   Jézus bizonyára jól tudhatta, hogy ezeknek az embereknek a véleményét  nem
   fogja  megváltoztatni,   mert  egyértelmű   bizonyíték  sem   a   túlvilág
   létezésére, sem  annak nem  létezésére nem  volt. Ez  ugyanis valóban  hit
   kérdése. Az  Úr  talán csak  annyit  szeretne válaszával  elérni,  hogy  a
   kérdezők gondolkozzanak el azon, mire alapozzák véleményüket. Ezért  idézi
   fel az  ószövetségi  személyekkel  kapcsolatban az  élő  Istent,  az  élők
   Istenét.
   Talán nekem is érdemes elgondolkoznom: mi az alapja a feltámadásba  vetett
   hitemnek?
   © Horváth István Sándor
    
    
      Imádság:

   Adj, Úristen, éber szívet,  amelyet Tőled semmi  kíváncsi gondolat el  nem
   téríthet; adj nemes  szívet, amelyet  semmiféle méltatlan  érzelem le  nem
   alacsonyíthat; adj egyenes lelket,  amelyet semmiféle rossz szándék  félre
   nem vezethet; adj erős lelket, amelyet semmi viszontagság meg nem  törhet;
   adj szabad lelket, amelyet magáévá nem tehet semmi erőszakos indulat.
   Aquinói Szent Tamás