2015. június 29. – Hétfő, Szent Péter és Szent Pál apostolok

2015.06.29 08:51

   Abban az időben, amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte
   tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?”
   Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő  Jánosnak, van, aki Illésnek,  mások
   Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” Ő  tovább kérdezte őket: „Hát  ti
   kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az  élő
   Isten Fia.”
   Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon Jónás fia, mert nem a test
   és a vér  nyilatkoztatta ki ezt  neked, hanem az  én mennyei Atyám.  Ezért
   mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat,
   s a pokol kapui  nem vesznek erőt rajta.  Neked adom a mennyek  országának
   kulcsait: Amit megkötsz a  földön, meg lesz kötve  a mennyben is, és  amit
   feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.”
   Mt 16,13-19

   Elmélkedés:

   Aki igazán küzd
   Bizonyára a  magyar  hívek  közül  is  sokan  jártak  már  Ausztria  egyik
   leghíresebb  műemlékében,  a  bencés  szerzetesek  által  vezetett   melki
   apátságban. A lenyűgöző épületegyüttes templomát Szent Péter és Szent  Pál
   apostolok tiszteletére  szentelték,  s  ennek megfelelően  a  főoltár  két
   szobra a  két  apostol búcsúzását  ábrázolja  haláluk előtt.  A  hagyomány
   szerint a  római  Mamertinus  börtönből  ugyanazon  a  napon  vitték  őket
   kivégezni, -  Pétert  fejjel  lefelé  keresztre  feszítették,  Pált  pedig
   karddal lefejezték - ezért is ünnepeljük  őket ugyanazon a napon. A  melki
   templomban a búcsúzás pillanatát megjelenítő szobrok felett a főoltáron  a
   következő  latin  nyelvű  felirat  áll:  „Non  coronabitur  nisi  legitime
   certaverit,” ami magyarul  annyit jelent: Nem  koronáztatik meg más,  csak
   aki igazán küzd.  A két  apostolfejedelemre valóban  igaz, hogy  küzdelmes
   életük  jutalmaként  nyerték  el  Istentől  a  dicsőség  koronáját  és   a
   vértanúság győzelmi koszorúját.
   Péter  apostol  esetében  inkább   a  lelki  küzdelmekre  és   vívódásokra
   gondoljunk, hiszen igazi lelki mélységeket és magasságokat járt be.  Ezzel
   kapcsolatban felidézhetjük  azt  a  jelenetet, amikor  Jézus  a  reá  váró
   szenvedésekről beszélt apostolainak nyíltan kijelentve, hogy Jeruzsálemben
   szenvednie  kell  és  meg  fogják   ölni.  Az  Úr  szavai  Péter   apostol
   értetlenségét és tiltakozását váltották ki,  amire Jézus ezt mondta  neki:
   „Távozz tőlem, sátán, mert emberi  módon gondolkodol, és nem Isten  tervei
   szerint!” (Mk 8,33). Vagy gondolhatunk arra az esetre, amikor Jézus a  víz
   tetején járt  és Péter  a  hajóból kiszállva  elindult  felé a  vizen,  de
   hitetlensége miatt hamarosan süllyedni  kezdett, s csak annak  köszönhette
   megmenekülését, hogy Jézus megragadta és kimentette őt (vö. Mt  14,22-33).
   A legfájdalmasabb  pedig kétségtelenül  az lehetett  a főapostol  számára,
   amikor háromszor megtagadta Mesterét.  E lelkileg nehéz helyzetek  mellett
   Péter lelki nagyságáról és erős hitéről is tanúságot tett.  Megemlíthetjük
   az ő csodálatos hitvallását, amiről a mai evangéliumban olvasunk: „Te vagy
   a Krisztus,  az élő  Isten  Fia” (Mt  16,16) -  mondja  Péter a  saját  és
   apostoltársai nevében. Vagy eszünkbe jut,  hogy az Úr kérdésére  háromszor
   vallja meg szeretetét az Úr iránt (vö. Jn 21,15-19).
   Pál apostol  életében  megfigyelhető, hogy  bőven  kijutott neki  a  testi
   szenvedésekből. Ő  maga írja  le a  korintusiaknak szóló  levelében,  hogy
   sokszor volt fogságban és  gyakorta halálveszélyben, egyszer  megkövezték,
   több alkalommal megvesszőzték, háromszor szenvedett hajótörést, veszélyben
   volt úton, folyóvizeken és pusztaságban, veszélyben a pogányok között és a
   hamis testvérek körében (vö. 2Kor 11,21-29). Mindezek ellenére hűséggel és
   nagy bátorsággal hirdette az  evangéliumot azoknak a közösségeknek,  ahová
   útjai során eljutott.
   Napjainkban is  szinte minden  ember  elmondhatja magáról,  hogy  mennyire
   küzdelmes az élete.  Az egyik  ember küzd,  hogy kikerüljön  nyomorúságos,
   szegényes életkörülményeiből, a másik családja jobb megélhetéséért küzd, a
   harmadik hatalmát és befolyását akarja mindenáron növelni, a  tehetősebbek
   pedig azért  küzdenek,  hogy  még több  vagyonuk  legyen.  Egyáltalán  nem
   mindegy, hogy miért  küzdünk, miért fáradozunk,  mire szenteljük  időnket,
   energiánkat, életünket.  A  ma  ünnepelt  Szent  Péter  és  Pál  apostolok
   Krisztus ügyéért  küzdöttek,  és  ezért  kapták  meg  Istentől  a  mennyei
   jutalmat, a dicsőség koronáját. Kövessük őket abban, hogy életünket mi  is
   Isten szolgálatába állítsuk a mennyei korona reményében!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus  Krisztus! Olykor  Szent Péteréhez  hasonló lelkesedéssel  és
   bátorsággal indulunk feléd, máskor pedig  visszatart minket a félelem,  az
   aggódás, a kicsinyhitűség és a szeretet gyengesége. Néha bátran megvalljuk
   hitünket,  máskor   viszont   óvatosságra  hivatkozva   eltitkoljuk.   Pál
   apostolhoz hasonlóan  keressük  hivatásunkat,  azt  az  utat,  amelyet  te
   mutatsz  nekünk.  Erősítsd  hitemet   és  szeretetemet,  hogy  rám,   mint
   sziklaszilárd alapra tudj építeni, Péterhez hasonlóan meg tudjam erősíteni
   a kételkedőket és Pál buzgóságával hirdessem evangéliumodat!