2015. június 23. – Kedd

2015.06.23 09:27

 Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne vessétek oda a szent
   dolgokat a kutyáknak, és ne  szórjátok gyöngyeiteket a sertések elé,  hogy
   lábukkal el ne tapossák azokat,  és megfordulva, szét ne tépjenek  titeket
   is. Mindazt,  amit akartok,  hogy  megtegyenek nektek  az emberek,  ti  is
   tegyétek meg nekik! Ez  ugyanis a Törvény és  a próféták tanítása. A  szűk
   kapun menjetek be, mert  széles a kapu  és tágas az  út, amely a  romlásba
   visz, és sokan mennek be  rajta. De milyen szűk a  kapu és keskeny az  út,
   amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják!
   Mt 7,6. 12-14

   Elmélkedés:

   Az üdvösségre vezető szűk kapuról és a kárhozatra vivő széles útról beszél
   Jézus a mai evangéliumban. Jó volna komolyan venni figyelmeztetését, amely
   szerint csak kevesen találják meg az örök életre vezető szűk kaput.
   Amikor reggel felébredünk, tekinthetünk úgy  az előttünk álló napra,  hogy
   Isten megint  kinyitott számunkra  egy szűk  kaput, és  minden nap  kinyit
   egyet előttünk.  E jelképes  kapunyitás  azt jelenti,  hogy az  ő  akarata
   szerint éljünk, tartsuk meg parancsait. Vannak, akik rögtön elindulnak egy
   másik úton,  mert a  reggeli ima  elmondása már  évek óta  elmarad  náluk,
   napközben meg sem fordul a fejükben, hogy legalább pár pillanatra  Istenre
   gondoljanak rohanásuk és  munkájuk során,  útjukon észre  sem veszik  azt,
   akivel jót tehetnének, este pedig lelkiismeretvizsgálat és hálaadás nélkül
   zuhannak álomba.  Az Úr  szavai  szerint sokan  járnak  e széles  úton,  a
   hitetlenség útján,  az Isten  nélküli élet  útján, a  felebaráti  szeretet
   elmulasztásának útján,  miközben  azzal  nyugtatják magukat,  hogy  ők  jó
   emberek és mások is, lám milyen sokan ugyanígy élnek.
   Meddig mehet ez így? Isten valóban  minden új nappal kinyit számunkra  egy
   szűk kaput, de csak  addig a napig,  amíg az utolsó  kapuhoz nem érünk.  A
   széles  út  végén  nem  a   szűk  kapu  vár  minket.  Életünk   mindennapi
   választásaival, az újabb és újabb szűk kapukon átlépve haladunk a  keskeny
   ösvényen, amely az üdvösségre vezet.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Úr Jézus Krisztus, te kitártad kezed a kereszten az emberek  megmentésére;
   engedd, hogy cselekedeteink kedvesek  legyenek előtted, és hirdethessük  a
   világban megváltásod művét.