2015. június 17. – Szerda

2015.06.17 08:15

 Jézus  a  hegyi   beszédben  ezt   mondta  tanítványainak:   „Vigyázzatok!
   Jótetteitekkel ne  hivalkodjatok  az emberek  előtt,  mert így  a  mennyei
   Atyától nem  kaptok  értük  jutalmat. Amikor  tehát  alamizsnát  adsz,  ne
   kürtöltess magad előtt,  mint a  képmutatók teszik a  zsinagógákban és  az
   utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony, mondom nektek, ezzel  már
   meg is  kapták jutalmukat.  Amikor  tehát alamizsnát  adsz, ne  tudja  bal
   kezed, mit cselekszik a  jobb kezed, hogy  adományod rejtekben legyen,  és
   akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is. Amikor  pedig
   imádkoztok, ne  legyetek olyanok,  mint a  képmutatók, akik  szeretnek  az
   emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva  imádkozni!
   Bizony, mondom nektek,  már meg  is kapták  jutalmukat. Amikor  imádkozol,
   menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál  Atyádhoz!
   Atyád, aki  a  rejtekben is  lát,  megfizet neked.  Amikor  böjtöltök,  ne
   legyetek komorak,  mint  a  képmutatók! Keserű  arcot  mutatnak,  hogy  az
   emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony, mondom nektek, ezzel már meg
   is kapták jutalmukat.  Amikor tehát  böjtölsz, illatosítsd  be hajadat  és
   mosd meg  arcodat, hogy  az  emberek ne  vegyék észre  böjtölésedet,  csak
   Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát,  megfizet
   neked.”
   Mt 6,1-6. 16-18

   Elmélkedés:

   Jézus azt  tanácsolja  a hegyi  beszéd  ma olvasott  részletében,  hogy  a
   jócselekedeteket alázattal  és  önzetlenül  tegyük.  Az  alázat  ebben  az
   esetben azt  jelenti,  hogy  nem  várunk  érte  semmiféle  elismerést,  az
   önzetlenség pedig  azt, hogy  nem várunk  viszonzást. Minden  jócselekedet
   mögött a szeretet áll. Mi jellemzi a valódi jótetteket? Egyrészt az,  hogy
   a cselekvést nem a várható haszon  motiválja, hanem egyedül a másik  ember
   érdeke, java. Megfeledkezem saját  magamról, igényeimről és  kényelmemről,
   és teljes személyiségemmel a  másik személy felé  fordulok. Ilyen módon  a
   jócselekedet mindig lemondás, de nem  csupán abban az értelemben, hogy  az
   anyagi javaimról vagy annak egy részéről lemondok, hanem önmagamat  akarom
   a másiknak ajándékozni.
   A jócselekedetek másik jellemzője a szabadság. Nem kényszerít rá semmiféle
   külső erő, hanem mintegy lelki,  benső késztetést érzek arra, hogy  emberi
   képességeimmel, tehetségemmel,  erőmmel  a másik  szolgálatára  álljak.  A
   teljes szabadsággal vállalt és valóban önzetlen jócselekedet velejárója az
   öröm, a  lélek öröme.  Tudom,  hogy jót  tettem  valakivel, de  nem  várok
   semmiféle jutalmat ezért, nem tölt el büszkeség, nem várok még hálát  sem,
   csak egyszerűen eltölt az öröm, hogy Isten jóságát utánozhattam.
   Észreveszem-e az alkalmakat, amikor jót tehetek?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Adj nekem, jóságos Istenem, téged megértő értelmet. téged átélő  érzelmet,
   hozzád siető lelket,  irántad buzgó bensőséget,  benned élő szívet,  téged
   dicsérő tetteket,  szavadra hallgató  fület,  a te  fölségedet  magasztaló
   nyelvet, a  te  szépségedet  megsejtő és  szemlélő  szemet,  neked  kedves
   életmódot, hozzád  vágyó  hű kitartást,  és  adj Jézusom,  boldog  halált.
   Jutalmazz itt a földön gyakori jelenléteddel, egykor fényes föltámadással,
   és oda túl Önmagadat add örök jutalmul!
   Szent Benedek