2015. július 31. – Péntek

2015.07.31 20:52

   Tanító körútján Jézus az ő városába, Názáretbe érkezett, és ott tanított a
   zsinagógában. Hallgatói csodálkoztak, és  így beszéltek róla: „Honnan  van
   ennek a bölcsessége  és csodatevő ereje?  Hát nem  az ács fia  ez? És  nem
   Mária az anyja? Nemde Jakab, József, Simon és Júdás az fivérei? És nem itt
   élnek-e közöttünk  az  nővérei is?  Honnét  vette hát  mindezt?”  És  csak
   botránkoztak rajta. Jézus erre így szólt: „Sehol sem becsülik kevesebbre a
   prófétát, mint  szülőföldjén és  otthonában.” Hitetlenségük  miatt nem  is
   művelt ott sok csodát.
   Mt 13,54-58

   Elmélkedés:

   Jézus názáreti visszautasításáról olvasunk a mai evangéliumban. Útja során
   tanítványai kíséretében az Úr megérkezik abba a városba, ahol  ifjúkorában
   nevelkedett, s  ahol az  emberek azt  gondolják, hogy  jól ismerik  őt.  A
   názáretiek első csodálkozása  annak szól, hogy  Jézus olyan  bölcsességgel
   tanít, és  olyan  csodákat  tesz,  amire  egyáltalán  nem  számítottak.  A
   csodálkozást megbotránkozás követi, azaz elutasítják őt. Máté  evangélista
   keserűen jegyzi  meg  a rövid  történet  végén,  hogy az  Úr  éppen  saját
   városában nem tudott sok csodát tenni, mert hitetlenek voltak.
   A hitetlenség említése azt szolgálja, hogy bemutassa a názáretiek és Jézus
   közti tényleges elkülönülést. Bár  a magyar szövegből nem  derül ki, de  a
   tanítás helyszínét  az  evangélista  így  jelöli  meg:  az  ő,  mármint  a
   názáretiek zsinagógájában  történt mindez,  mintha Jézusnak  nem sok  köze
   volna ehhez az épülethez, pedig korábban többször is járhatott itt.
   Az elkülönülés,  az eltávolodás  bemutatása  az evangélista  részéről  nem
   véletlenszerű és nem  is öncélú. Evangéliumának  megírásakor Máté már  jól
   látja, hogy  az első  keresztény közösség  megkülönbözteti magát  a  zsidó
   közösségtől, önállóvá válik,  felismeri azt, hogy  a Mester új  közösséget
   hozott  létre  tanítványaiból   és  követőiből,   mindazokból,  akik   nem
   elutasítják, hanem hittel elfogadják, hogy ő az Isten Fia.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Jézusom, hiszek benned, mert tiszteled emberi szabadságomat. Csak egyetlen
   parancsot  adtál:  szeressétek  egymást!  A  szeretetet  pedig  nem  lehet
   kikényszeríteni, a  szeretetet úgy  ajándékozzák. Engedd,  hogy  leküzdjek
   minden akadályt, ami  utamat állja  abban, hogy  szeressek minden  embert.
   Segíts meg, hogy  úrrá legyek  tétlenségemen. Engedd,  hogy korlátozzam  a
   saját  helyemet,   hogy   így   több  helyet   adjak   embertársaimnak   a
   kibontakozáshoz.
   A. Pereira