2015. július 3. – Péntek, Szent Tamás apostol

2015.07.03 11:15

   Húsvétvasárnap este a tizenkettő közül  az egyik, Tamás, vagy  melléknevén
   Iker, nem volt velük, amikor  Jézus megjelent nekik. Később a  tanítványok
   elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom  kezén
   a szegek  nyomát,  ha nem  érintem  ujjaimat  a szegek  helyéhez,  és  nem
   tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!”
   Nyolc nap  múlva ismét  együtt voltak  a tanítványok.  Tamás is  ott  volt
   velük. Ekkor újra  megjelent Jézus, bár  az ajtó zárva  volt. Belépett  és
   köszöntötte őket: „Békesség nektek!”  Tamásnak pedig ezt mondta:  „Nyújtsd
   ide az ujjadat  és nézd a  kezemet! Nyújtsd  ki a kezedet  és érintsd  meg
   oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem  hívőt” Tamás így válaszolt: „Én  Uram,
   én Istenem!” Jézus ezt mondta neki:  „Most már hiszel, Tamás, mert  láttál
   engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!”
   Jn 20,24-29

   Elmélkedés:

   Mi, akik  a hit  útján  járunk, legalább  annyit tanulhatunk  Szent  Tamás
   apostol  hitetlenségéből,   mint   a  többi   apostol   hitéből.   Könnyen
   megérthetjük Tamás  kételkedését,  ha  az ő  helyébe  képzeljük  magunkat.
   Néhány nap telt el Jézus halála óta, Jeruzsálemben mindenki arról  beszél,
   hogy a názáreti Jézust keresztre feszítették és meghalt. A húsvéti ünnepre
   a  városba  érkezett  zarándokok  lassan  hazafelé  indulnak,  s  elviszik
   mindenfelé ennek  hírét.  A  népszerű  tanító  tanítványai,  beleértve  az
   apostolokat is,  még  nem  dolgozták  fel  az  eseményeket,  számukra  még
   teljesen hihetetlen, hogy a Mester meghalt, nincs többé velük. Nagy volt a
   megdöbbenésük,  amikor  a   feltámadt  Jézus   megjelent  nekik,   élőként
   mutatkozott előttük,  szólt  hozzájuk és  a  szemük láttára  evett,  tehát
   meggyőződhettek arról,  hogy  él.  Ebben  az  élményben  Tamás  apostolnak
   azonban nem volt  része, mert  nem volt a  többiekkel. Amikor  találkozott
   velük, nagy lelkesedéssel elmondják neki,  hogy Jézus valóban feltámadt  a
   halálból, de ezt Tamás hitetlenkedve, kételkedve fogadja. Az ő helyében mi
   is  ugyanezt  tennénk.  Újabb  jelenése  alkalmával  Jézus  nem  hagyja  a
   hitetlenség  sötétségében  vergődni  apostolát,  hanem  teljesíti  vágyát,
   megmutatja neki sebhelyeit, így vezetve  őt a hitre. A korábban  kételkedő
   apostol így vallja meg hitét: „Én Uram, én Istenem!” (Jn 20,28).
   Tamás apostol hitvallása erősítse meg hitünket!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, töltsd el  szívemet mind jobban  és mind mélyebben  a te  örömöddel,
   hogy abból valamit szétsugározhassak, s így az emberek általam megérezzék,
   hogy a te vallásod nemcsak a kereszt, hanem az öröm vallása is.
   R. Graf