2015. július 25. – Szombat, Szent Jakab apostol

2015.07.25 07:03

   Jézus Jeruzsálembe  indult. Útközben  odalépett hozzá  a Zebedeus  fiúknak
   anyja, fiaival  együtt, és  leborult előtte,  hogy kérjen  valamit.  Jézus
   megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?”  Ő azt felelte: „Intézd  úgy, hogy az  én
   két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal
   oldaladon.”
   Jézus  így  válaszolt  nekik:  „Nem  tudjátok,  hogy  mit  kértek.  Készek
   vagytok-e arra,  hogy  kiigyátok azt  a  kelyhet, amelyet  nekem  ki  kell
   innom?” „Készek  vagyunk!”  –  felelték.  Jézus  erre  így  folytatta:  „A
   szenvedések kelyhét  velem  együtt  kiisszátok  majd.  De  hogy  ki  üljön
   mellettem jobb és bal felől,  azt nem én döntöm  el. Azok ülnek majd  ott,
   akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.”
   Amikor a többi  tíz (apostol)  ezt meghallotta,  méltatlankodni kezdett  a
   testvérpár viselkedése  miatt.  Jézus magához  hívta  őket, és  így  szólt
   hozzájuk: „Tudjátok,  hogy a  pogányoknál hogyan  hatalmaskodnak a  vezető
   emberek: akinek  nagyobb a  rangja, érezteti  a hatalmát.  Nálatok ne  így
   legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni,  legyen a szolgátok! És aki  első
   akar lenni, legyen  a cselédetek! Az  Emberfia sem azért  jött, hogy  neki
   szolgáljanak,  hanem  hogy  ő  szolgáljon  másoknak,  és  odaadja   életét
   váltságul mindenkiért.”
   Mt 20,20-28

   Elmélkedés:

   A tizenkét apostol  névsorában két Jakab  nevezetűvel találkozunk (vö.  Mt
   10,2-4, Mk  3,16-19  és Lk  6,14-16).  A  mai napon  az  idősebb  Jakabnak
   nevezettet ünnepeljük, aki Zebedeusnak volt a fia és ő volt a bátyja János
   apostolnak és evangélistának. Péterrel, Andrással és testvérével, Jánossal
   együtt Jakab is a Jézus által elsőként meghívottak közé tartozik.
   A mai ünnep evangéliuma azt az eseményt beszéli el, amikor Jakab és  János
   édesanyja azzal a kéréssel fordul Jézushoz, hogy messiási országában az  ő
   két fia ülhessen majd az Úr mellett. A kéréssel a két fiú is  egyetértett,
   hiszen anyjuk  velük együtt  adja elő  különleges kérését.  Az eset  arról
   tanúskodik, hogy  a  hatalomvágy,  a dicsőségvágy  és  az  egymás  közötti
   versengés még az apostolok között is előfordult, s e kísértések nem csupán
   kettőjüket érintették, hanem a többieket is.
   Jézus nem olyan hatalmat  ígér nekik, mint amilyet  ők most elképzelnek  a
   maguk számára, hanem  a mennyei  dicsőséget, amelyet  ők szenvedések  árán
   szerezhetnek  meg.  Az  Úr  kérdésére  kifejezik,  hogy  készek  „inni   a
   szenvedések kelyhéből,” bár ekkor még pontosan nem értették, mit is jelent
   ez. Ez az ígéret Jakab apostol  életében valóra vált, hiszen az  apostolok
   közül elsőként ő adta életét Krisztusért.
   Kész  vagyok-e  osztozni   Jézus  szenvedésében,   hogy  dicsőségében   is
   részesítsen?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram Jézus, légy  az én  Megváltom! Megtestesülésed legyen  az én  örömöm,
   evangéliumod az én tanításom, egész  életed az én példaképem,  szenvedésed
   az én megváltásom, a te  gyalázatod az én dicsőségem,  a te halálod az  én
   életem, a te föltámadásod az én vigasztalásom, a te mennybemeneteled az én
   reménységem, a te újra-eljöveteled az én hozzád térésem.