2015. július 12. – Évközi 15. vasárnap

2015.07.12 18:06

   Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte
   őket, hatalmat  adva nekik  a  tisztátalan lelkek  felett.  Megparancsolta
   nekik, hogy az útra  ne vigyenek semmit,  csak vándorbotot: sem  kenyeret,
   sem tarisznyát, sem pénzt az  övükben. Sarut kössenek, de két  ruhadarabot
   ne vegyenek magukra.
   Azután így  folytatta:  „Ha valahol  betértek  egy házba,  maradjatok  ott
   addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak
   be és nem  hallgatnak meg  titeket, menjetek  el onnét,  s még  a port  is
   rázzátok  le  lábatokról,  tanúbizonyságul   ellenük.”  Azok  elmentek   s
   hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és  olajjal
   megkenve sok beteget meggyógyítottak.
   Mk 6,7-13

   Elmélkedés:

   Az Úr küldöttei
   Az apostolok missziós útra küldését, amiről a mai evangéliumban  olvasunk,
   Jézus sikertelen  názáreti  fellépése  előzte meg  (lásd:  múlt  vasárnapi
   evangélium). Mesterük kudarca  Názáretben önmagában  is figyelmeztetés  az
   apostolok számára, hogy ne  számítsanak mindenhol örömujjongásra,  kedvező
   fogadtatásra. Ezt  tudatosítják  bennük  Jézus  szavai  is:  „Ha  valamely
   helységben nem  fogadnak be  és nem  hallgatnak meg  titeket, menjetek  el
   onnét, s még a  port is rázzátok  le lábatokról, tanúbizonyságul  ellenük”
   (Mk 6,11).  A tizenkét  apostol küldésének  ténye jelzi,  hogy Jézust  nem
   hátráltatja küldetése  teljesítésében  a  Názáretben  megélt  kudarc.  Nem
   húzódik vissza, nem  hagyja abba  a tanítást,  hanem továbbra  is járja  a
   környék falvait,  sőt most  tanítványait is  elküldi, hogy  még  szélesebb
   körben terjedhessen tanítása. Pontosabban az Úr nem csupán tanítását bízza
   apostolaira, hanem ahhoz is hatalmat ad nekik, hogy betegeket gyógyítsanak
   és kiűzzék  az  emberekből a  gonosz  lelkeket. A  küldöttek  tehát  Jézus
   művének  folytatására   kapnak  megbízatást,   amelyet  Mesterük   nevében
   teljesítenek.
   A küldötteknek szóló  tanácsok valójában Jézus  parancsoló hangneme  miatt
   inkább utasítások, amelyek megtartása kötelező. A küldő meghatározza saját
   elvárásait a küldöttekkel szemben, akik ezeket a követelményeket kötelesek
   betartani. Az utasítások az eszköztelenségre vonatkoznak, azaz ruházatukon
   és egy vándorboton  kívül ne  vigyenek magukkal semmit.  Jézus azért  kéri
   küldötteitől ezt a szegénységet és eszköztelenséget, mert ő maga is  ilyen
   egyszerűen járt tanító útjai  során. Azt kéri, hogy  csak az ő  tanítását,
   erejét és hatalmát vigyék magukkal a megbízottak.
   Három szempontból is jelentős  ez a kérés.  Egyrészt a küldöttek  egyszerű
   életmódja  cselekedeteik   és   tanításuk  hitelességét   támasztja   alá.
   Tevékenységüket nem anyagi haszonért, nem előnyök érdekében végzik,  hanem
   önzetlenül, képességeiket  az  Úr  akaratának  teljesítésére  engedik  át.
   Minden misszió  Jézus  ügyének szolgálatát  jelenti.  Az a  tény,  hogy  a
   küldöttek ilyen feltételekkel  is vállalják  megbízatásukat, másrészt  azt
   mutatja, hogy  mennyire  megbíznak  Mesterükben. Ez  a  tökéletes  bizalom
   elengedhetetlen ahhoz,  hogy valaki  Krisztus küldetésében  járjon.  Nincs
   náluk sem pénz, sem  élelem, nem tudják, hol  fognak este aludni, mit  fog
   számukra hozni  a következő  nap, nem  tudhatják előre,  hogy a  következő
   helyen   elfogadásra   vagy    elutasításra   számíthatnak.   Egyedül    a
   gondviselésben bízhatnak. Isten majd gondoskodik arról, hogy szolgálatukat
   végezhessék, tovább folytathassák. Az  Egyház életében ez  a bizalom és  a
   gondviselésre hagyatkozás  minden korban  jellemezte  azokat, akik  az  Úr
   hívását meghallották és vállalkoztak a missziós feladatra. A harmadik elem
   az, hogy a  küldötteket alázatra  tanítja az  eszköztelenség, azaz  minden
   eredményt, szolgálatuk minden gyümölcsét az őket küldőnek tulajdonítsák és
   ne saját maguknak.
   Megkeresztelt  emberként  mindannyian  küldöttek  vagyunk,  akiknek  az  a
   hivatásunk, hogy Krisztus művét  folytatva szolgáljuk Isten országa  ügyét
   és annak terjedését a világban.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus  Krisztus!  Te  egyszerűséget kértél  azoktól,  akiket  útnak
   indítottál, hogy nevedben  tanítsanak és csodákat  tegyenek. Tőled  kapott
   küldetésük teljesítéséhez semmilyen eszközre nem volt szükségük.  Elegendő
   volt számukra  a bátorság,  a tiszta  szív, a  bizalom, a  lelkesedés,  az
   alázat  és  annak  tudata,  hogy  te  megbízol  bennük.  Apostolaid  a  te
   küldetésedet folytatva hirdették az örömhírt Isten országa  eljöveteléről,
   és a tőled  kapott hatalommal  meggyógyították a betegeket.  Az örök  élet
   tanítása azáltal jut el napjaink emberéhez, hogy az Egyház s benne  minden
   hívő folytatja  az apostoli  szolgálatot.  Örömmel vállaljuk  és  lelkesen
   teljesítjük azt a küldetést, amit ránk bízol.