2015. július 1. – Szerda

2015.07.01 08:05

   Amikor Jézus  a  Genezáreti-tó keleti  partján  Gadara vidékére  ért,  két
   ördögtől megszállott ember jött vele  szemben. A sírboltokból bújtak  elő.
   Már annyira elvadultak,  hogy senki  se mert arra  járni. A  megszállottak
   kiáltozni kezdtek: „Mi közünk  hozzád, Isten Fia?  Azért jöttél ide,  hogy
   idő előtt gyötörj  minket?” Tőlük távol  nagy sertéskonda legelészett.  Az
   ördögök arra kérték  Jézust: „Ha  kiűzöl minket,  küldj a  sertéskondába.”
   Erre ezt mondta  nekik: „Menjetek!” Azok  ki is mentek,  és megszállták  a
   sertéseket, mire  az egész  konda  a meredek  partról  a tóba  rohant,  és
   odaveszett. A kanászok elfutottak,  bementek a városba, és  elhíreszteltek
   mindent, azt  is, ami  a megszállottakkal  történt. Akkor  az egész  város
   kiment Jézus elé, és amint meglátták, kérték, hogy távozzék határukból.
   Mt 8,28-34

   Elmélkedés:

   Az éjszakai tengeri vihar  lecsendesítése alkalmával, miként erről  tegnap
   olvastunk,  Jézus  megmutatta,  hogy  isteni  ereje  nagyobb  a  természet
   erőinél. Mivel e természeti erők  az embert fenyegető gonoszt  jelképezik,
   azt is bizonyítja a mi Urunk, hogy a sátán felett is van hatalma és  képes
   megmenteni az embert.  A mai  evangéliumban ennek  egy további  példájával
   találkozunk. Itt már nem jelképesen van jelen a gonosz, hanem valóságosan,
   egy ördögtől megszállott találkozik Jézussal. Ő pedig kiűzi az emberből  a
   gonoszt.
   A sertések a zsidók számára tisztátalan állatok voltak, ezért húsukat  nem
   fogyasztották. A pogányok számára nevetség tárgya lehetett a zsidóknak  ez
   a tartózkodása, félelme ezen állatoktól.  Az eset a pogányok által  lakott
   területen történt.  Jézus  nem sajnálta  az  elpusztuló sertéseket,  de  a
   pogányok saját szempontjukból jogosan háborodtak fel állataik pusztulásán,
   ezért kérésükben,  miszerint Jézus  távozzon vidékükről,  nem  feltétlenül
   Isten Fiának, a Megváltónak elutasítását érdemes látnunk.
   Jézus önként és feltétel  nélkül cselekszik. Más  esetekben a beteg  ember
   kéri gyógyulását  vagy  fejezi  ki  hitét, de  itt  semmi  hasonlóval  nem
   találkozunk. Az Úr  rögtön felismeri  a helyzetet  és azonnal  cselekszik,
   mert nem tűrheti, hogy a gonosz tovább tartsa fogságában ezt az embert.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk,  beledobtál  bennünket  a  sötétségbe,   mint  a  kovászt.  A   bűn
   megfosztott minket a  világtól, de mi  lépésről lépésre visszahódítjuk,  s
   úgy adjuk vissza neked, amint kaptuk, rendben és szentül a napok hajnalán.
   Ne sajnáld tőlünk az időt,  Uram! Figyelmünk gyorsan lankad, agyunk  hamar
   kifárad. Minden szép élet melletted tanúskodik, Uram!
   G. Bernanos