2015. január 8. - Csütörtök

2015.01.08 09:34

 Egy alkalommal Jézus nagy tömeget látott  maga előtt. Megesett a szíve  az
   embereken, mert olyanok voltak,  mint a pásztor  nélküli juhok. Ezért  sok
   mindenre kezdte őket tanítani.  Későre járt már  az idő, amikor  odaléptek
   hozzá tanítványai, és  figyelmeztették: „A  vidék elhagyatott,  az idő  is
   eljárt.  Bocsásd  el  őket,  hogy  a  környékbeli  tanyákra  és   falvakba
   mehessenek, és ennivalót vegyenek maguknak!” Jézus azonban így  válaszolt:
   „Ti adjatok nekik enni!” Azok megjegyezték: „Talán menjünk kenyeret  venni
   kétszáz dénárért, hogy  elláthassuk őket?” Erre  Jézus megkérdezte:  „Hány
   kenyeretek  van?   Menjetek,  nézzetek   csak  körül!”   Körülnéztek,   és
   jelentették: „Öt kenyerünk  és két  halunk.” Ekkor  meghagyta nekik,  hogy
   csoportokban telepítsék le  mindnyájukat a zöld  gyepre. Le is  telepedtek
   százas és ötvenes csoportokban. Jézus ezután fogta az öt kenyeret és a két
   halat, föltekintett az égre, és  hálát adott. Majd megtörte a  kenyereket,
   és tanítványainak  adta,  hogy osszák  ki.  A két  halat  is  szétosztotta
   valamennyiük között. Mindnyájan ettek, és jól is laktak, sőt még  tizenkét
   kosarat szedtek tele  a kenyér és  a hal maradékából;  pedig ötezer  férfi
   evett a kenyérből.
   Mk 6,34-44

   Elmélkedés:

   A kenyerek  megszaporításának  csodájáról olvasunk  a  mai  evangéliumban.
   Tanítását követően  arra kérik  Jézust tanítványai,  hogy küldje  haza  az
   embereket, mert  ezen  a  helyen  nem  tudnak  elegendő  élelmet  szerezni
   maguknak. Ő  viszont egészen  más megoldásban  gondolkodik, azt  szeretné,
   hogy az emberek itt egyenek. Az öt kenyér és a két hal rendkívül  kevésnek
   számít, ha  több ezer  éhes  ember van  jelen.  Jézus pedig  csodát  tesz,
   jóllakatja a népet.
   Miért került a karácsonyi időszakra ez a szentírási részlet és mi a  saját
   mondanivalója?  Ennek  megértéséhez  tudnunk  kell,  hogy  Jézus   korában
   fokozott volt a Messiás-várás. Ennek oka az idegen, római megszállás volt.
   A Messiástól  azt  várták,  hogy megszabadítja  a  népet.  Ugyanakkor  azt
   vélték, hogy a  Messiást arról  lehet majd felismerni,  hogy megismétli  a
   manna csodát. Ahogyan a pusztai vándorlás idején manna-kenyérrel  táplálta
   a választott népet, ugyanúgy  fogja jóllakatni a  Messiás az embereket.  A
   kenyérszaporítás eseménye tehát  a messiási  idők jele, aki  ezt a  csodát
   teszi, arról jogosan véli a nép, hogy ő a Messiás. Karácsonykor  Jézusnak,
   a Messiásnak  születését  ünnepeltük. A  gyermekben  még nem  ismerte  fel
   mindenki, hogy ő a Messiás, később azonban cselekedetei jelként szolgáltak
   és igazolták, hogy a messiási ígéretek az ő személyében teljesedtek be.
   © Horváth István Sándor
    
     Imádság:

   Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg  nekem
   az istengyermekség szellemét,  taníts meg arra,  hogyan kell mindig  Isten
   gyermekéhez méltóan cselekednem!
   Maradj  bennem!  Add,  hogy   én  is  mindig   benned  maradjak,  és   úgy
   szerethesselek, ahogyan  te szeretsz  engem!  Nálad nélkül  semmi  vagyok.
   Magamtól  semmire   sem  megyek.   De   egyesíts  önmagaddal,   tölts   el
   szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig egyesüljek!