2015. január 6. - Kedd, Urunk megjelenése (Vízkereszt)

2015.01.06 09:24

 Amikor Heródes király  idejében Jézus megszületett  a judeai  Betlehemben,
   íme, napkeletről bölcsek  jöttek Jeruzsálembe, és  tudakolták: „Hol van  a
   zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk,  hogy
   hódoljunk előtte.” Meghallotta  ezt Heródes  király és  megrémült, s  vele
   egész Jeruzsálem.  Összehívatta  a  főpapokat  és  a  nép  írástudóit,  és
   megkérdezte  tőlük,  hogy  hol  kell  születnie  a  Messiásnak.  Azok  így
   válaszoltak: „A judeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem,
   Juda földje, bizony  nem vagy  a legkisebb Juda  nemzetségei között,  mert
   belőled jő ki a  fejedelem, aki pásztora  lesz népemnek, Izraelnek.”  Erre
   Heródes titokban  magához hívatta  a  bölcseket és  pontosan  megtudakolta
   tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe:
   „Menjetek,  tudakozódjatok   szorgalmasan   a   gyermek   felől,   és   ha
   megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!”
   Ők pedig, miután meghallgatták a  királyt, elindultak. És lám, a  csillag,
   amelyet napkeleten  láttak, előttük  járt, míg  meg nem  állapodott a  ház
   fölött, ahol  a  Gyermek volt.  A  csillagot meglátva  nagyon  megörültek.
   Bementek a házba,  és ott  látták a Gyermeket  anyjával, Máriával.  Földre
   borulva  hódoltak   előtte,   majd   kinyitották   kincseszsákjaikat,   és
   ajándékokat  adtak  neki:  aranyat,  tömjént  és  mirhát.  Mivel  álmukban
   utasítást kaptak,  hogy ne  menjenek vissza  Heródeshez, más  úton  tértek
   vissza országukba.
   Mt 2,1-12

   Elmélkedés:

   Gáspár ajándéka
   Az ismert németalföldi festő, Hieronymus Bosch egy szárnyasoltár festménye
   a háromkirályok imádását ábrázolja. Gáspár, Menyhért és Boldizsár szolgáik
   kíséretében megérkeznek Jézus születése helyéhez, a betlehemi  istállóhoz,
   amely a festményen  egy düledezőfélben  lévő, de  amúgy tipikus  középkori
   németalföldi pajta, és átadják  ajándékaikat, az aranyat,  a tömjént és  a
   mirhát. Hódolatukat a lyukas falon át feltehetően egy pásztor szemléli.  A
   festmény érdekessége Gáspár ajándéka, aki  a hagyomány szerint az  aranyat
   hozta. Az arany azonban nem kis ládikába rakott aranypénz vagy aranykincs,
   hanem egy kis  szobor, amely jól  kivehetően Ábrahám áldozatát  ábrázolja.
   Izsák éppen az oltáron igazgatja a fát, a háta mögött pedig apja,  Ábrahám
   áll, aki  felemeli  hosszú  kését,  hogy feláldozza  fiát,  de  az  angyal
   megakadályozza ebben. Elgondolkoztató ez a festői, művészi elképzelés.  Az
   ószövetségi történet jól  ismert számunkra. Ábrahám  kész volt arra,  hogy
   egyetlen fiát, Izsákot feláldozza Istennek,  aki így akarta Ábrahám  hitét
   próbára tenni, de végül megakadályozta a fiú megölését. A mennyei Atya  az
   ő egyszülött  Fiát, Jézust  adja a  világnak, aki  a kereszten  feláldozza
   magát, s  megváltói tettét  az  Atya nem  akadályozza  meg még  az  utolsó
   pillanatban sem, hanem azzal  jutalmazza, hogy harmadnapra feltámasztja  a
   halálból.  A  festményen  található  aranyszobor,  Gáspár  ajándéka  tehát
   egyértelmű utalás arra,  hogy a Mária  karján ülő kisded  Jézus a  mennyei
   Atya Fia,  aki feláldozza  életét.  A hódolat  neki,  az emberré  lett  és
   önmagát feláldozó Fiúistennek jár.
   Gáspár ajándéka tehát  kiválóan szemlélteti a  mai ünnep tartalmát.  Urunk
   megjelenésének ünnepe azt hivatott  hirdetni, hogy Jézus Krisztus  valóban
   Isten  és  istensége  a  napkeleti  bölcsek  látogatásakor  megnyilvánult,
   megjelent az egész világ előtt. Bár szemünk a betlehemi Gyermekben,  Mária
   fiában  talán  csak  egy  ugyanolyan  gyermeket  lát,  mint  bármely   más
   újszülöttben, a hit által, a  hit szemével e Gyermekben felismerhetjük  az
   Isten Fiát, a Megváltót.
   Gáspár  ajándéka,  Ábrahám  személye  rávezet  minket  arra,  hogy  milyen
   ajándékot vár tőlünk  Isten. A  keresztény igehirdetésben  Ábrahám a  „hit
   atyjaként” jelenik meg, amelynek alapja  az, hogy szilárdan hitt  Istenben
   és az Isten  által neki adott  ígéretben. Azt az  ígéretet kapta  ugyanis,
   hogy számtalan  utóda  fogja  benépesíteni  a földet.  De  hogyan  fog  ez
   megvalósulni, ha az ígéretet adó Isten  azt kéri tőle, hogy egyetlen  fiát
   áldozza fel? Ábrahám  ugyan nem  értette meg Isten  szándékát, hiszen  nem
   gondolt arra, hogy fiának feláldozása csak próbatétel, de nem  kételkedett
   sem Istenben,  sem  abban,  hogy  Isten valóra  fogja  váltani  neki  tett
   ígéretét, hanem  hitt és  hitének  bizonyítására, mintegy  annak  jeleként
   képes lett volna mindent megtenni, amit  Isten kér tőle, akár még a  saját
   fiát is feláldozta volna.
   Mindezek  fényében  láthatjuk,  hogy  a  hit  kettős  értelemben  ajándék.
   Egyrészt Isten ajándéka az  ember számára, másrészt  a hit, pontosabban  a
   hit elfogadása, megvallása  és kifejezése  az ember  ajándéka és  hódolata
   Isten felé.
   © Horváth István Sándor
    
     Imádság:

   Mindenható Istenünk! Szívünk mély  szeretetével és hódolatával  köszöntjük
   Jézust, aki a te Fiadként jelent  meg az egész világ előtt. Hisszük,  hogy
   jelen vagy a világban, ma is szólsz az emberekhez, csak sokan nem  hallják
   meg szavadat. Hisszük, hogy napjainkban is mutatsz jeleket, csak sokan nem
   ismerik fel  azokat.  Segíts minket,  hogy  életünk során  felismerjük  az
   általad mutatott  jeleket  és kövessük  útmutatásaidat!  Hitünkkel  együtt
   önmagunkat is neked  szeretnénk adni  ajándékként, hiszen  te Fiad,  Jézus
   Krisztus személyében önmagadat ajándékoztad  a világnak, minden  embernek.
   Köszönjük ajándékodat, köszönjük a hitet!