2015. január 4. - Karácsony 2. vasárnapja

2015.01.04 08:26

 Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő  volt
   kezdetben Istennél. Minden őáltala  lett, és nélküle  semmi sem lett,  ami
   lett. Őbenne  élet volt,  és ez  az élet  volt az  emberek világossága.  A
   világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be.  Föllépett
   egy ember,  akit  Isten küldött:  János  volt  a neve.  Azért  jött,  hogy
   tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
   Nem ő  volt a  világosság, ő  csak  azért jött,  hogy tanúságot  tegyen  a
   világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy
   megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett,  de
   a világ nem ismerte fel őt. A  tulajdonába jött, de övéi nem fogadták  be.
   Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei
   legyenek; azoknak, akik hisznek  benne, akik nem vér  szerint, nem a  test
   kívánságából, és nem is a  férfi akaratából, hanem Istentől születtek.  És
   az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő  dicsőségét,
   mely az Atya Egyszülöttjének  dicsősége, telve kegyelemmel és  igazsággal.
   János tanúságot tett  róla, amikor  ezt hirdette: „Ő  az, akiről  mondtam,
   hogy utánam jön, de  megelőz engem, mert előbb  volt, mint én.” Hiszen  mi
   mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A  törvényt
   ugyanis Mózes  által  kaptuk,  a  kegyelem és  az  igazság  azonban  Jézus
   Krisztus  által  valósult  meg.  Istent   soha  senki  nem  látta;   Isten
   Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
   Jn 1,1-18

   Elmélkedés:

   Emberré lett
   Amíg  az  első  három  evangélista,  azaz  Máté,  Márk  és  Lukács   Jézus
   születésének szép  elbeszélésével kezdi  írását, addig  János, a  negyedik
   evangélium szerzője ugyanennek az eseménynek  a hátterét világítja meg.  A
   mai  szövegünk  az   ún.  Ige-himnuszt  tartalmazza,   amely  a   Fiúisten
   megtestesülését mondja el. Kissé  elvont, jelképes kijelentések  hangzanak
   el arról,  hogy miként  lett  emberré Isten  Fia, Jézus  Krisztus.  Milyen
   mondanivalót hordoz ez a rész?
   Az első  üzenet  ez:  velünk az  Isten!  Ez  a karácsonyi  örömhír,  ez  a
   boldogságot és megnyugvást jelentő igazi  örömhír az ember számára.  Isten
   nem a  végtelen  távolságokban  él, hanem  az  emberért  él,  megtestesül,
   emberré lesz, hogy  közel kerüljön hozzánk,  közvetlen közelről  éreztesse
   velünk szeretetét.  Immár  Jézus  Krisztus  személyében  átélhetjük,  hogy
   velünk az Isten. Természetesen nem csak Jézus születésekor mutatkozik  meg
   ez, hanem az ő  egész életében, főként  halálában és feltámadásában.  Erre
   utal a János evangélista által leírt  szövegben az elutasítás: „Az Ige  az
   igazi világosság volt,  amely a  világba jött,  hogy megvilágítson  minden
   embert. A világban volt, és a világ  őáltala lett, de a világ nem  ismerte
   fel őt. A tulajdonába  jött, de övéi nem  fogadták be” (Jn 1,9-11).  Isten
   közösséget vállal  velünk,  emberekkel  azáltal,  hogy  Jézus  Krisztusban
   velünk van.
   A másik tanítás:  Jézus Krisztus az  Isten Fia. Az  első három  evangélium
   Jézus születésekor  az ő  embertől való  származására teszi  a  hangsúlyt.
   Arra, hogy Jézus Mária fia, valóságos ember. János evangélista viszont azt
   emeli ki, hogy Jézus  az Istentől származik,  valóságos Isten, Istennek  a
   Fia.  Az  evangélisták  állításai  ilyen  módon  kiegészítik  egymást   és
   megtudhatjuk, hogy Jézus valóságos ember  és valóságos Isten. Jézus  egész
   élete egyrészt azt igazolja,  hogy egészen az  emberért él, az  emberekért
   áldozza   fel   önmagát,   másrészt   egészen   Istennek   él,    Istennek
   engedelmeskedik s engedelmességével Istent dicsőíti meg. Élete tehát  arra
   ösztönöz  minket,  hogy  mi   is  Istennek  szenteljük  és   embertársaink
   szolgálatába állítsuk életünket. Így valósulhat meg bennünk is Istennek az
   emberrel kapcsolatos terve.
   A harmadik lényeges üzenete  a himnusznak, hogy Isten  az ő Fiának,  Jézus
   Krisztusnak személyében újjáteremti az  embert. Amikor pedig Jézus  meghív
   minket, hogy  éljünk vele,  éljünk  a hitben,  éljünk az  ő  szeretetében,
   éljünk hozzá hasonlóan, akkor meghívást kapunk arra, hogy  újjászülessünk.
   A bibliai üzenet szerint, amint erről a Teremtés könyvében olvasunk, Isten
   az embert  a saját  képére és  hasonlatosságára teremtette  meg.  Istennek
   köszönhetjük létünket, teremtmények maradunk,  de Isten képmásai  vagyunk.
   Jézusról pedig  azt  kell  mondanunk, hogy  ő  emberként  Isten  tökéletes
   képmása, hasonmása, akit maga Isten  állít elénk, hogy benne  felismerjük,
   milyenné kell  válnunk. Jézus  tehát megmutatja  nekünk, miként  válhatunk
   Isten kedves gyermekeivé.
   Isten meghív minket, hogy éljünk vele és Jézusban, az ő Fiában  megmutatja
   számunkra,  hogy  milyen  engedelmességet  vár.  Szabadon,   felelősségünk
   tudatában válaszolhatunk hívására.
   © Horváth István Sándor
    
    Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus! Te az Atyától jöttél a világba, őt dicsőítetted meg
   életeddel. Mindenkor az ő  akaratát teljesítetted, neki  engedelmeskedtél.
   Vállaltad, hogy emberré legyél, emberként éljél és vállaltad a halált  is.
   Segíts minket, hogy észrevegyük közelségedet, jelenlétedet,  szeretetedet!
   Segíts minket, hogy megtaláljunk téged, s vezess minket az Atyához! Maradj
   örökké köztünk, hogy szereteted állandóan  bennünk legyen! Add meg  nekünk
   az újjászületést, hogy egészen Istennek élhessünk!