2015. január 29. – Csütörtök

2015.01.29 05:50

Egy alkalommal Jézus  így beszélt hallgatóihoz:  „Vajon azért  gyújtanak-e
   lámpát, hogy a  véka alá  vagy az  ágy alá  rejtsék? Nem  azért-e, hogy  a
   lámpatartóra  tegyék?  Semmi  sincs  elrejtve,  hacsak  nem  azért,   hogy
   nyilvánosságra jusson; és semmi sem  történik titokban, hacsak nem  azért,
   hogy napfényre kerüljön. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!” Majd így
   folytatta: „Figyeljetek  arra, amit  hallotok! Amilyen  mértékkel  mértek,
   olyan mértékkel mérnek majd  nektek is. Sőt ráadást  is adnak hozzá.  Mert
   akinek van, még kap; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik,  amije
   van.”
   Mk 4,21-25

   Elmélkedés:

   Egyszerű, könnyen érthető  hasonlatot alkalmaz Jézus  az Isten  országára.
   Lámpáról beszél, amelyet  azért tesznek a  lámpatartóra, hogy  mindenkinek
   világítson. Oktalanság volna  elrejteni a lámpa  fényét. Gondolkozzunk  el
   egy kicsit azon, miként indult egykor az Isten országának meghirdetése  és
   megvalósulása.
   A szinte teljes ismeretlenségből  a nagy nyilvánosság  elé lép egy  rabbi,
   egy vándortanító. Tanítása  megkérdőjelezi a  több évszázados  hagyományt,
   szavait könnyen lehet  lázítónak minősíteni.  Tanítványi körét  tanulatlan
   halászemberek alkotják, rajongói között  utcanők, mindenki által  gyűlölt,
   megvetett vámosok  és más  nyilvános bűnösök  vannak. Mi  várható ettől  a
   társaságtól? Ők fogják  megvalósítani az Isten  országát? Az ő  fellépésük
   jelentene  fordulatot,  megújulást   az  emberi   történelemben?  Ki   fog
   csatlakozni  hozzá  és   társaságához?  Ki  fog   lelkesedni  az   újszerű
   tanításért? Ez a kezdés igencsak gyenge,  a fény alig látható, éppen  hogy
   csak pislog a lámpa, Isten országának lámpája. Kicsi az esélye annak, hogy
   a Jézus által indított mozgalom eredményes lesz. A történelem azonban  azt
   mutatja, hogy a  gyenge fény  felerősödött az  évszázadok során,  s ez  az
   isteni erőnek köszönhető.
   Mit teszek  azért,  hogy  a  fény tovább  növekedjen  és  megvilágítsa  az
   igazságot keresőket?
   © Horváth István Sándor
    
   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus! Te csodálatos  dolgokat tettél és tanítottál  földi
   életed során. Tanításod jó magként hullott az emberi szívekbe, s  gyökeret
   vervén bőséges termést hozott. Arról is gondoskodtál, hogy legyenek,  akik
   távozásodat követően  a te  nevedben,  a te  erőddel, a  te  megbízásodból
   hirdetni  fogják  mindazt,  amit  te  hirdettél.  Erre  a  feladatra,   az
   igehirdetésre választottad ki  az apostolokat, akiknek  ezt mondtad:  „aki
   titeket hallgat, engem hallgat” (Lk  10,16). De ugyanez igaz minden  papra
   is, akit te hívsz  meg személyesen az ige  szolgálatára. Add, Urunk,  hogy
   papjaink  szavát  soha  ne  vegyük  csupán  gyenge  emberi  szónak,  hanem
   igehirdetésükben felismerjünk, megszeressünk és kövessünk téged, a legfőbb
   Igazságot!