2015. január 23. – Péntek

2015.01.23 08:19

Abban az  időben  Jézus  fölment  egy hegyre,  és  magához  hívta,  akiket
   kiválasztott. És ők  csatlakoztak hozzá. Tizenkettőt  választott ki,  hogy
   vele tartsanak, és hirdessék  az igét. Hatalmat is  adott nekik a  betegek
   gyógyítására és az  ördögűzésre. A következő  tizenkettőt választotta  ki:
   Simont, akinek a Péter nevet adta; Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab
   testvérét –  akiket Boanergesznek,  vagyis „mennydörgés  fiainak”  hívott.
   Továbbá kiválasztotta Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot,
   Alfeus fiát,  Tádét, a  kánaáni Simont  és a  karióti Júdást,  aki  később
   elárulta őt.
   Mk 3,13-19

   Elmélkedés:

   Nagyobb számú tanítványi köréből  Jézus kiválaszt tizenkettőt. E  tizenkét
   személy  nevének   felsorolását  olvassuk   a  mai   evangéliumban.   Márk
   evangélista így  foglalja össze  Jézus szándékát  a kiválasztással:  „hogy
   vele tartsanak, és hirdessék  az igét. Hatalmat is  adott nekik a  betegek
   gyógyítására és az ördögűzésre” (Mk 3,14-15).
   Ha tegnap a csodákkal kapcsolatban megjegyeztük, hogy új világot  szeretne
   Jézus, akkor ma azt kell mondanunk, hogy a Tizenkettő kiválasztásával  egy
   új  közösséget  hoz  létre,  az  apostolok  testületét,  amely  a  nagyobb
   közösségnek, az Egyháznak az alapja. Most egyes személyeket, egyéneket hív
   meg, hogy közösséggé formálja őket, mert feltámadása után már nem az egyes
   személyek  kapják  a  küldetést,  hanem  az  egész  közösség,  s  ennek  a
   közösségnek, az Egyháznak a küldetéséből részesednek az egyes emberek.
   A Jézus által alapított új közösség  alapja az Úrhoz való viszony, a  vele
   való  kapcsolat.  A  kiválasztottak  vele  vannak,  tőle  tanulnak,  az  ő
   életmódjához igazítják életüket. A Jézus és az általa létrehozott közösség
   kapcsolatának legerőteljesebb  pillanata az  utolsó vacsora,  amikor a  mi
   Urunk önmagát adja övéinek a kenyérben és a borban. Ezzel a cselekedetével
   válik teljessé  a  közösség alapítása.  A  krisztusi közösség,  az  Egyház
   tagjaként megtapasztalhatom, hogy Jézus önmagát adja nekem.
   © Horváth István Sándor
    
    Imádság:

   Reménység  Istene!  Dicsőítünk   Téged  az   úrvacsora,  az   Eucharisztia
   ajándékáért, ahol a  szentlélek által  újra és  újra találkozunk  Fiaddal,
   Jézus  Krisztussal,  a  mennyből  alászálló  élő  kenyérrel.  Bocsásd  meg
   érdemtelenségünket,  töredezett  életünket,   egyenlőtlenségeinket  és   a
   megosztottságba való  beletörődöttségünket. Urunk  azért imádkozunk,  hogy
   hozd el azt a napot, amikor egész egyházad közösen töri meg a kenyeret.  s
   amíg ezt a napot várjuk, hadd tanuljuk meg újra és újra – az  Eucharisztia
   által formált népként  – szolgálni  a világot. ezt  kérjük Jézus  nevében.
   Ámen.