2015. január 2. - Péntek

2015.01.02 10:39

 Keresztelő János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek
   hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?” Erre megvallotta,
   nem  tagadta,  hanem  megvallotta:  „Nem  én  vagyok  a  Messiás.”   Ezért
   megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?” „Nem vagyok” –  felelte.
   „A próféta vagy?” Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: „Akkor
   ki vagy?  Mert választ  kell  vinnünk azoknak,  akik küldtek  minket.  Mit
   mondasz magadról?” János ezt felelte:  „A pusztában kiáltó hangja  vagyok:
   Egyengessétek az Úr  útját”, amint  Izajás próféta mondta.  A küldöttek  a
   farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték:  „Miért keresztelsz hát, ha  nem
   te vagy a Messiás, sem Illés,  sem pedig a próféta?” János így  válaszolt:
   „Én csak vízzel keresztelek.  De köztetek áll az,  akit nem ismertek,  aki
   utánam jön, s  akinek még  a saruszíját  sem vagyok  méltó megoldani.”  Ez
   Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.
   Jn 1,19-28

   Elmélkedés:

   Szent János apostol és evangélista gondolkodásában a Jézusba vetett hit és
   e  hitről  való  tanúságtétel  szorosan   összetartozik.  Igaz  ez  az   ő
   személyére, hiszen evangéliumát  éppen azzal a  szándékkal írja meg,  hogy
   tanúságot tegyen,  mint az  események szemtanúja.  És igaz  ez írása  több
   alakjára, köztük Keresztelő  Jánosra is,  akinek tanúskodását a  mai és  a
   holnapi evangéliumban olvassuk.
   Az evangélista szerint a „zsidók”  küldöttei jönnek Jánoshoz. Nem a  népre
   kell itt  gondolnunk, hanem  a  vallási kérdésekben  tekintélynek  számító
   elöljárókra, a főpapokra és a főtanács tagjaira. Keresztelő János  pusztai
   életmódja, a megtérés  hirdetése és a  bűnbánat jeleként való  keresztelés
   felkeltette érdeklődésüket, amelyet  fokozott, hogy  Jeruzsálemből és  más
   vidékekről nagy  számú  nép  ment  Jánoshoz.  A  korra  jellemző  fokozott
   messiás-várás szülhette  a vallási  vezetők kérdését:  „Ki vagy  te?”  (Jn
   1,20). János kijelenti, hogy nem ő  a messiás, majd az újabb kérdésre  azt
   válaszolja, hogy  nem ő  az  eljövendő próféta.  A küldöttek  számára  nem
   elegendőek e negatív  válaszok, mert tudják,  hogy megbízóik ennél  többre
   kíváncsiak.
   Ezután  következik  János  tanúságtételének  lényege,  de  ekkor  már  nem
   önmagáról beszél, hanem arról, aki utána  fog jönni, s aki már nem  vízzel
   fog keresztelni. Nem nevezi meg Jézust, de azt állítja róla, hogy  nagyobb
   nála, s már  a nép  körében áll.  Ő tehát  már ismeri,  de a  nép még  nem
   ismerte meg Jézust.
   © Horváth István Sándor
    
    Imádság:

   Mindenható Úr!  Te vagy  példaképünk, rendezőnk  és kormányzónk;  te  vagy
   utunk, a te fényedre nyitó ajtónk.  Te vagy az Igazságosság képe! Te  vagy
   csillagunk és fényességünk! Hálát adunk neked, dicsérünk és áldunk!
   Téged  dicsőítünk,   hiszen  mindenütt   téged  ünnepelnek,   Halhatatlan,
   Fáradhatatlan, Örökkévaló! Te  vagy a  lélek életének  példaképe, te  vagy
   boldog Atyánk, Királyunk és Istenünk.
   Ha Terád  tekintünk, Uram,  nem  halunk meg.  Ha megvalljuk  nevedet,  nem
   veszünk el. Ha Hozzád imádkozunk, meghallgatást nyerünk.
   Ókeresztény ima