2015. február 9. – Hétfő

2015.02.09 08:47

Jézus és apostolai egyszer áthajóztak  a Genezáreti-tó túlsó partjára,  és
   ott kikötöttek. Amint kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön fölismerték
   Jézust. Bejárták az  egész környéket, s  a betegeket hordágyon  odavitték,
   ahol a hír szerint  Jézus tartózkodott. Amerre csak  járt, a falvakban,  a
   városokban és a tanyákon, kitették a betegeket a terekre, és kérték,  hogy
   legalább  a   ruhája  szegélyét   érinthessék.  Aki   csak   megérintette,
   meggyógyult.
   Mk 6,53-56

   Elmélkedés:

   A mai  evangéliumban  nem  egy konkrét  csodát,  hanem  általános  jellegű
   összefoglalást  olvasunk  arról,  hogy  meggyógyulnak  azok,  akik   ennek
   reményében  mennek  Jézushoz.  A  gyógyulni  vágyók  „legalább  a   ruhája
   szegélyét szeretnék megérinteni,” hiszen  azt tapasztalják, hogy  mindenki
   gyógyulást nyer, aki ezt megteszi.
   A leírásból kiindulva két alapvető tévedést oszlassunk el Jézus  csodáival
   kapcsolatban. Jézus  csodáit  éppen megmagyarázhatatlanságuk  miatt  sokan
   hasonlítják   a    varázslathoz.    Olyannak   tartják,    mintha    ügyes
   bűvészmutatványok volnának, amelyeknek  feltételezhetően van  magyarázata,
   de ez  rejtve marad  az emberek  előtt. A  csodáknál valójában  nincs  szó
   ügyeskedésről, szemkápráztató mutatványról vagy rejtélyes varázslatról.  A
   csoda azt jelenti, hogy  Isten beavatkozik a  világ rendjébe, a  természet
   rendjébe. Szokatlan  dolgot tesz,  hogy az  ember figyelmét  felkeltse.  A
   csoda nem öncélú, hanem hitet akar ébreszteni.
   Az evangélista leírása szerint sokan mennek Jézushoz, kérik  gyógyulásukat
   és mindenki meg is gyógyul. Ebből az következne, hogy aki csodának számító
   dolgot kér és kifejezi hitét, azzal meg is történik a csoda, azaz a  csoda
   imával vagy hitvallással  kikényszeríthető Istentől. Ez  tévedés. A  csoda
   Isten ajándéka. Isten akkor  tesz csodát, amikor ő  jónak látja. Az  ember
   egyet tehet: elfogadja Istennek ezt a különleges ajándékát.
   © Horváth István Sándor
    
    Imádság:

   A fény csak  belőled árad,  ó, Jézus,  nem belőlünk.  Te ragyogsz  rajtunk
   keresztül  mások   felé.  Hadd   dicsőítsünk   Téged,  ahogyan   neked   a
   legkedvesebb,  fényedet  árasztva  azokra,  akik  köröttünk  élnek.   Hadd
   hirdessünk  Téged  szavak  nélkül,  életünk  példájával,  annak  megragadó
   erejével,  amit   Érted  cselekszünk,   szívünk  Irántad   érzett   teljes
   szeretetének minden jelével.
   Boldog Kalkuttai Teréz