2015. február 4. – Szerda

2015.02.04 08:17

Abban az időben: Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték.  Amikor
   elérkezett  a  szombat  napja,  tanítani  kezdett  a  zsinagógában.  Sokan
   hallgatták,  és  csodálkozva  mondogatták:   „Honnét  vette  ezt?   Miféle
   bölcsesség  ez,  amely  neki  adatott?  És  a  csodák,  amelyeket  kezével
   véghezvisz! Nem  az ács  ez,  Mária fia,  Jakab,  József, Júdás  és  Simon
   rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk?” És megbotránkoztak  benne.
   Jézus erre  megjegyezte: „Nem  vetik  meg a  prófétát, csak  a  hazájában,
   rokonai körében,  a saját  házában.” Nem  is tehetett  ott csodát,  csupán
   néhány  beteget  gyógyított  meg,  kézrátétellel.  Maga  is   csodálkozott
   hitetlenségükön.
   Mk 6,1-6

   Elmélkedés:

   A helyszín Názáret. Az  a város, ahol  Jézus felnevelkedett. Itt  töltötte
   ifjúkorát, itt élt  harminc éves koráig.  E városban nőtt  fel az  emberek
   szeme láttára,  akik joggal  gondolhatták, jól  ismerik őt,  családját  és
   származását. Amikor tanító  útja során Jézus  betért Názáretbe,  bizonyára
   hamar elterjedt érkezésének híre.  Az evangélista leírásából  egyértelműen
   kiderül, hogy a názáretiek hallottak már csodáiról s arról, hogy  tanítása
   iránt milyen  sokan  lelkesednek.  Nagy lehetett  a  várakozás  Názáretben
   ezekben a napokban. Az emberek egymásnak mondhatták, hogy szombaton ő  fog
   tanítani a zsinagógában.  Aznap sokan gyűltek  össze, hogy hallgassák  őt.
   Többen abban reménykedhettek, hogy a szemük láttára fog majd csodát tenni,
   például meggyógyítani egy beteget.
   De a  csoda  elmarad, helyette  csak  csodálkozás ébred  a  názáretiekben.
   Csodálkozás, értetlenség  és hitetlenség.  Hiányzik belőlük  az  elfogadás
   alázata. Azt gondolják, ők tudják  ki Jézus. De éppen hitetlenségük  miatt
   nem látják meg benne az  Isten Fiát. Csoda csak ott  van, ahol hit van.  A
   csodát, mint Isten  cselekedetét, csak hittel  lehet felfogni. A  názáreti
   eset azt  tanúsítja, hogy  Isten nem  kényszeríti ki  senkiből a  hitet  a
   csodával. Ő inkább meghív a hitre. A csodában ne feltűnő eseményt lássunk,
   hanem olyan jelet, amellyel Isten a hitre hív.
   © Horváth István Sándor
    
    Imádság:

   Ó emberszerető  Uralkodónk,  gyújtsd föl  szívünkben  isteni  ismeretednek
   ragyogó világosságát,  nyisd  fel  szemünket,  hogy  helyesen  fogjuk  föl
   hirdetett igédet; ültesd  el bennünk áldott  parancsaidnak félelmét,  hogy
   minden  testi  kívánságot  leküzdve,  tetszésedet  keresve  és  a  szerint
   cselekedve mindenben átlelkesült  életet éljünk. Mert  Te vagy lelkünk  és
   testünk világossága, Krisztus, Istenünk, és örök Atyáddal és  legszentebb,
   jóságos  és  életet  adó  Lelkeddel  együtt  magasztalunk  téged  most  és
   mindenkor és mindörökkön örökké.