2015. február 26. – Csütörtök

2015.02.26 09:09

A hegyi  beszédben Jézus  így szólt  tanítványaihoz: „Kérjetek,  és  adnak
   nektek; keressetek,  és találtok;  zörgessetek, és  ajtót nyitnak  nektek.
   Mert aki  kér,  az kap;  aki  keres, az  talál;  aki zörget,  annak  ajtót
   nyitnak. Kicsoda az közületek, aki fiának követ ad, amikor az kenyeret kér
   tőle? Vagy ha  halat kér, ki  ad kígyót neki?  Ha tehát ti  – bár  rosszak
   vagytok – tudtok jót  adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább  jót ad a  ti
   mennyei Atyátok azoknak, akik kérik  őt. Amit tehát akartok, hogy  veletek
   tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ez ugyanis a mózesi törvény  és
   a próféták tanítása.”
   Mt 7,7-12

   Elmélkedés:

   Kedden arról olvastunk az evangéliumban,  hogy a Miatyánk kezdetű  imádság
   megtanításával  Jézus  arra  bátorította  tanítványait,  hogy  kéréseikkel
   forduljanak a mennyei Atyához. A mai szakasz megerősíti ezt a  gondolatot.
   Ezt mondja  a  mi  Urunk:  „Kérjetek,  és  adnak  nektek;  keressetek,  és
   találtok; zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek” (Mt 7,7). Az Atya  ugyanis
   figyel ránk, meghallgatja mindazokat a kéréseinket, amelyek lelkünk  javát
   és üdvösségünket szolgálják.
   Amikor elkezdünk  komolyan  böjtölni,  bizonyos  testi  kellemetlenségeket
   tapasztalunk.  Felébred  bennünk  az  éhségérzet,  esetleg   gyomorfájást,
   fejfájást vagy  testi gyengeséget  érzünk. Ha  a böjtölés  ezen  járulékos
   elemei nem riasztanak vissza, hamarosan megtapasztalhatjuk a másik oldalt:
   újfajta  életerő,  pezsdülés,  felfrissülés  tölt  el  bennünket.  Erősnek
   érezzük  magunkat  ahhoz,  hogy  legyőzzük  testünk  ösztönös   hajlamait,
   uralkodjunk önmagunkon, s ez  a szabadságnak egy újszerű  megtapasztalása.
   Éberebbek és figyelmesebbek  leszünk, s  ez nem  csupán környezetünkre  és
   emberekkel való magatartásunkra vonatkozik, hanem arra is, hogy könnyebben
   megnyitjuk lelkünket  Isten  számára.  Figyelmesebben  hallgatok  szavára,
   lelkem könnyebben rezdül üzeneteire. A böjt  és az imádság ilyen módon  az
   Istenben való új életet nyitja meg számomra.
   © Horváth István Sándor
    
     Imádság:

   Istenünk, köszönjük, hogy Jézus együtt akar lenni velünk is, miként  Simon
   Péter bárkájába. Istenünk, Te tudod, mennyit fáradozunk, milyen kudarcokat
   élünk meg. Te látod  mindennapi fáradozásainkat mennyire  eredménytelennek
   érezzük. Hozzánk is  szólsz Jézus  által, miként Péterhez:  vessétek ki  a
   hálót halfogásra. Magunktól  már sokszor  feladtuk volna.  Add, hogy  sose
   vonakodjunk Jézus szavának engedelmeskedni! Add, hogy az Ő szavát  követve
   megtapasztalhassuk az  Ő életet  átalakító erejét.  Add, -  hogy  elhagyva
   mindent, ami fölöslegesen megköt minket, - szabadon követhessük Jézust!