2015. február 25. – Szerda

2015.02.25 10:08

 Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró  tömeg, de ő így szólt  hozzájuk:
   „Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más  jelet,
   mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az
   Emberfia is jel ennek a nemzedéknek. Az ítéleten majd ezzel a  nemzedékkel
   együtt megjelenik  Dél királynője  is, és  helyeselni fogja  elítélésüket,
   hiszen ő a föld végéről is eljött, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét;
   itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon. Ninive lakói is ott lesznek az
   ítéleten ezzel a nemzedékkel együtt, és helyeselni fogják a megbüntetését,
   mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak; itt pedig nagyobb valaki  van,
   mint Jónás.”
   Lk 11,29-32

   Elmélkedés:

   Hallgatósága számára Jézus felidézi  az ószövetségi időkből Jónás  próféta
   személyét, akinek az volt  a küldetése, hogy  a megtérést hirdesse  Ninive
   lakóinak, különben  Isten  elpusztítja  városukat. A  város  lakói  isteni
   jelnek, figyelmeztetésnek  vették  a próféta  szavait,  amelynek  hatására
   bűnbánatot tartottak, s ennek köszönhetően elkerülte őket a pusztulás.  Az
   eset példa arra, hogy érdemes komolyan venni Isten megtérésre hívó szavát.
   Ezt követően  Jézus  saját  küldetéséről  beszél.  Ő  is  Isten  küldötte,
   feladata jelentősebb, mint Jónásé,  korának nemzedéke azonban nem  hallgat
   rá, s ezért Isten ítéletére számíthatnak majd a végső időkben.
   És mi a helyzet a mi korunk  emberével, a mi nemzedékünkkel? Mi a  helyzet
   velem?  Megértem-e,  hogy  a   nagyböjti  időszak  életfordító,   életemet
   átalakító idő? Odafigyelek-e azokra az emberekre, akik egy-egy  jószándékú
   megjegyzésükkel  Isten   üzenetét,   figyelmeztetését   vagy   bátorítását
   közvetítik felém? Meghallom-e lelkem mélyén a megtérésre való buzdítást?
   Ma próbáljak meg tudatosan arra  figyelni, hogy akikkel találkozom,  Isten
   üzenetét hozzák nekem! Lehet, hogy éppen egy olyan emberből szólal meg  az
   Úr, akit én korábban megvetettem  valamilyen hibája, bűne miatt, s  inkább
   azt tartanám  jogosnak,  hogy én  figyelmeztessem  őt. Ma  viszont  inkább
   lemondok erről és én hallgatok őrá.
   © Horváth István Sándor
    
     Imádság:

   Uram, Te  szeretsz engem  a  szenvedésben is!  Uram, hiszek  irántam  való
   jóságodban és szeretetedben.  Biztosan tudom, hogy  Te gondoskodsz  rólam.
   Sok  kegyetlenség  van   a  világban.  De   a  világ  minden   természetes
   összefüggésével együtt egy magasabb hatalomnak van alávetve. Hiszem,  hogy
   Te vagy a világ Ura és Teremtője.  Hiszem, hogy minden a Te kezedben  van,
   minden ember, én is. Te Atyánk vagy, és szeretsz mindannyiunkat. Köszönöm,
   hogy Te  vagy  az  állandó  változásban  az  élet  nyugvópontja,  amelyhez
   tarthatom magam. Köszönöm, hogy szilárd életem van Benned, és így a  jövőm
   nincs a véletlenre bízva.