2015. február 23. – Hétfő

2015.02.23 08:51

 Egy alkalommal Jézus az utolsó ítéletről beszélt tanítványainak: Amikor az
   Emberfia eljön az ő dicsőségében összes angyalának kíséretében, és  helyet
   foglal dicsőséges trónusán,  akkor minden nemzet  összesereglik előtte,  ő
   pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a
   kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára.  Azután
   a király így szól a jobbján állókhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai,  vegyétek
   birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és
   ti ennem adtatok; szomjas voltam, és  ti innom adtatok; idegen voltam,  és
   ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és  ti
   fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!”
   Erre megkérdezik tőle az igazak:  „Uram, mikor láttunk téged éhezni,  hogy
   enni adtunk volna  neked, vagy  szomjazni, hogy inni  adtunk volna?  Mikor
   láttunk  idegenként,  hogy  befogadtunk   volna,  vagy  ruhátlanul,   hogy
   betakartunk volna  téged?  Mikor  láttunk  betegen  vagy  börtönben,  hogy
   meglátogattunk volna?” Akkor a király  így felel: „Bizony, mondom  nektek:
   Amit e legkisebb  testvéreim közül  eggyel is  tettetek, velem  tettétek!”
   Ezután a balján állókhoz szól: „Távozzatok tőlem, ti, átkozottak, az  örök
   tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és  nem
   adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, és
   nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam  és
   börtönben sínylődtem: és ti nem látogattatok meg engem!”
   Erre ők is megkérdezik: „Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy  szomjazni,
   idegenként vagy  ruhátlanul, betegen  vagy börtönben,  és nem  siettünk  a
   segítségedre?” Ő pedig ezt feleli majd nekik: „Bizony, mondom nektek: Amit
   e legkisebbek egyikével nem tettetek,  velem nem tettétek!” Ezek akkor  az
   örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre.
   Mt 25,31-46

   Elmélkedés:

   A nagyböjti  idő  és  a böjtölés  Istennel  való  kapcsolatunkat  megújító
   céljáról és hatásáról  már szót ejtettünk  az elmúlt héten.  A böjt  másik
   célja az,  hogy embertársainkkal  való  kapcsolatunkat is  megújítsuk,  új
   alapokra helyezzük.  Ennek  gyakorlati  megvalósítását mutatja  be  a  mai
   evangélium, amelyben  Jézus  felsorolja az  irgalmasság  cselekedeteit.  A
   végső számonkéréskor Isten azokat, akik irgalmasok voltak  embertársaikkal
   bevezeti az üdvösségre, miközben az irgalmasság cselekedeteit  elmulasztók
   a kárhozatra kerülnek. Nem arról van szó, hogy az utóbbiak egész életükben
   nem   találkoztak   egyetlen   rászorulóval   sem,   hanem   arról,   hogy
   segítségnyújtás nélkül mentek  el a nélkülözők  mellett, észre sem  vették
   őket vagy ha észrevették, nem gondoltak arra, hogy nekik kellene  segíteni
   rajtuk.
   Az üdvösség, az örök élet végső szempontja vezet tehát minket a  szegények
   támogatásában, akiknek  a  személyében magának  Jézusnak  segítünk.  Jézus
   szavai nem fenyegetést jelentenek,  hanem inkább bátorítást: vegyük  észre
   az éhezőket és osszuk meg  velük ennivalónkat! Vegyük észre a  szomjazókat
   és adjunk nekik inni! Ismerősnek  tekintsük az idegeneket és ne  utasítsuk
   el őket!  Vegyük  észre a  ruhátlanokat  és a  nélkülözőket  és  segítsünk
   rajtuk! Ismerjük fel a betegekben a szenvedő Krisztust!
   Ma  különösen   is  figyeljünk   arra,  hogy   mindenkiből,  akivel   csak
   találkozunk, Jézus néz ránk.
   © Horváth István Sándor
    
    Imádság:

   Mindenható  Úristen,   aki  gondviselésed   eszközeiül  gyarló   embereket
   választván,  ily   módon  is   kitünteted   isteni  hatalmadat   a   világ
   kormányzásában, áraszd ránk kegyelmedet, hogy ki imádva elismerem benned a
   legfőbb hatalmasságot és  minden hatalom kútfejét:  annak általad  rendelt
   egyházi és világi képviselőit  köteles engedelmességgel tiszteljem, s  így
   isteni törvényednek készséggel hódolva, teljesítsem szent akaratodat.