2015. február 22. – Nagyböjt 1. vasárnapja

2015.02.22 08:28

Abban az időben a Lélek kivitte Jézust a pusztába. Negyven napig kint volt
   a pusztában,  és  megkísértette a  sátán.  Vadállatokkal volt  együtt,  és
   angyalok szolgáltak neki. Amikor Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és
   hirdette az  Isten  evangéliumát:  „Betelt  az idő,  közel  van  az  Isten
   országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.”
   Mk 1,12-15

   Elmélkedés:

   A pusztában
   Az első nagyböjti vasárnap evangéliuma Jézus megkísértését állítja  elénk.
   Idén a Márk  szerinti változatot olvassuk,  amely néhány mondatban  említi
   meg csupán az eseményt. Mit tudunk  meg ebből és milyen üzenetet  közvetít
   számunkra ez az esemény? A leírás így kezdődik: „A Lélek kivitte Jézust  a
   pusztába” (Mk 1,12). A harmadik isteni személyről, a Szentlélekről van itt
   szó,   aki   arra   ösztönzi   Jézust,   hogy   a   pusztába   menjen.   A
   szentírásmagyarázók  fontosnak  tartják  annak  hangsúlyozását,  hogy  nem
   erőszakos ösztönzésről, kényszerítésről vagy kiűzésről van itt szó,  hanem
   arról, hogy mindaz, ami Jézussal történik, az Isten akarata szerint és nem
   annak ellenére történik.  A Szentlélek célja  az, hogy  megkeresztelkedése
   után és  nyilvános  működésének  megkezdése  előtt  Jézus  felkészülhessen
   küldetésére.  A  pusztaság  a   bibliai  hagyományban  az  Istennel   való
   találkozás helye, ahol a  külvilág zavaró hatásai nem  vonják el az  ember
   figyelmét. Itt  valóban Istenre  lehet figyelni.  A puszta  ugyanakkor  az
   emlékezésnek a  helye is,  mivel felidézi  Isten múltbeli  tevékenységeit.
   Erre  utal  a  következőkben  a   negyvenes  szám.  Jézus  negyven   napig
   tartózkodik a pusztában, miként az Egyiptomból való szabadulást követően a
   választott nép  negyven évig  vándorol a  pusztaságban. Isten  nem  hagyta
   magára a népet,  hanem vezette  őket, gondoskodott  számukra élelemről  és
   ivóvízről.  A   puszta  ebben   az   értelemben  az   isteni   gondoskodás
   megtapasztalásának a helye.  A Márk szerinti  leírásban is szerepel,  hogy
   „angyalok szolgáltak” Jézusnak, azaz Isten az ő szolgái által gondoskodott
   róla.
   Miközben Jézus a  pusztában Istenre figyel,  hozzá imádkozik és  felkészül
   hamarosan  kezdődő  fellépésére  a   nép  körében,  megjelenik  a   sátán,
   megkísérti őt, azaz el akarja szakítani Istentől és el akarja őt  téríteni
   küldetésétől. A gonosz velünk is pontosan ezt szeretné tenni. A kísértések
   elutasításában Jézus példája segít minket, valamint a böjt és az  imádság,
   amely vallásos gyakorlatok a nagyböjti időszakot különösen is jellemzik.
   A testi megtartóztatással, a  böjtöléssel kifejezem Istenre  utaltságomat,
   azt, hogy nélküle semmit sem tehetek.  Rá vagyok utalva az ő  segítségére,
   mert életem keresztjének  hordozása nem könnyű  számomra. Ezt az  alapvető
   irányultságomat, vágyamat  erősítem meg  akkor,  amikor az  imádság  által
   szavaimmal és  gondolataimmal  is kifejezem  kéréseimet,  elmondom  azokat
   Istennek. Mivel  az imádság  nem csupán  a gondolatok  szintjén  történik,
   ezért érdemes odafigyelnem  a testtartásomra,  amely az  összeszedettséget
   segíti az ima során. A letérdelés vagy állás, a kezek összekulcsolása vagy
   kitárása az  ég  felé  azt  jelzi,  hogy  testemmel-lelkemmel  Isten  felé
   fordulok. A gőgnek,  a követelőzésnek,  a büszkeségnek  vagy az  érdemekre
   való hivatkozásnak nincs helye az imában, de annál inkább az alázatnak.
   Amikor vállalom  a  böjtöt,  az önmegtartóztatást,  akkor  Istenre,  az  ő
   gondviselésére bízom magam. Hiszem, hogy vigyáz életemre, megadja mindazt,
   ami  testi  fejlődésemhez   és  lelki   növekedésemhez  szükséges.   Isten
   segítségével minden kísértést legyőzhetek.
   © Horváth István Sándor
    
    Imádság:

   Urunk, Jézus  Krisztus!  A  nagyböjt  elején  veled  megyünk  a  pusztába,
   amelynek csendjében Istenre találhatunk. Emberi szándékainkat,  vágyainkat
   és akaratunkat most félretesszük,  mert egyedül Istenre akarunk  figyelni,
   az ő  szavát akarjuk  meghallani.  Isten jelenléte  átalakítja  életünket,
   megújulást, újjászületést hoz számunkra.  Az ő jelenléte megerősít  minket
   keresztény küldetésünkben.  Urunk, taníts  minket arra,  hogy  észrevegyük
   Isten gondviselő szeretetének és megbocsátó irgalmának jeleit életünkben!