2015. február 17. – Kedd

2015.02.17 07:54

A tanítványok egy alkalommal áthajóztak a Genezáreti-tavon.  Elfelejtettek
   kenyeret vinni magukkal,  és csak egy  kenyerük volt a  bárkában. Jézus  a
   lelkükre  kötötte:  „Vigyázzatok!  Óvakodjatok  a  farizeusok  és  Heródes
   kovászától!” Ők egymás közt arról  beszélgettek, hogy nem hoztak  magukkal
   kenyeret. Jézus észrevette, és így szólt: „Mit tanakodtok azon, hogy nincs
   kenyeretek? Még  most  sem  értitek,  és  nem  fogjátok  föl?  Még  mindig
   érzéketlen a szívetek? Van  szemetek, és nem láttok?  Van fületek, és  nem
   hallotok? Nem emlékeztek  arra, hogy amikor  öt kenyeret megtörtem  ötezer
   embernek, hány  tele kosár  maradékot szedtetek  össze?” Azt  válaszolták:
   „Tizenkettőt.” „És amikor  hetet törtem meg  négyezer embernek, hány  tele
   kosár  maradékot  szedtetek  össze?”  Azt  felelték:  „Hetet.”  Erre  újra
   megjegyezte: „Hogyan lehet, hogy még mindig nem értitek?”
   Mk 8,14-21

   Elmélkedés:

   Ha   a   tegnapi   evangélium   kapcsán   elcsodálkoztunk   a   farizeusok
   hitetlenségén, akkor még inkább  meglepődünk a mai szövegrészen,  amelyben
   maga   Jézus   nevezi    érzéketlennek,   értetlennek   tanítványait.    A
   kenyérszaporításra adott  válasz  a  farizeusok részéről  az,  hogy  újabb
   csodát akarnak,  de  kérésük  hitetlenségükről  árulkodik.  A  tanítványok
   reakciója sem sokkal  jobb a kenyérszaporítás  csodájára, hiszen  kevésnek
   tartják a náluk  lévő egyetlen kenyeret.  Pedig ők látták,  miként lett  a
   néhány kenyérből oly sok, hogy több ezer ember jóllakhatott belőle.
   A történetből  láthatjuk,  hogy  a tanítványok  csak  lassan,  fokozatosan
   jutnak el a hitre. Jézus nem megszégyeníteni akarja őket, hanem arra hívja
   fel   figyelmüket,   hogy   vegyék   észre   cselekedeteinek,    csodáinak
   jelentőségét. Vegyék  észre, értsék  meg, hogy  a csodák  a messiási  idők
   jelei. Az Úr arra akarja nevelni őket, hogy higgyenek benne. Ha ő  egyszer
   képes volt  csodát  tenni, akkor  más  alkalommal  is képes  rá,  tehát  a
   tanítványoknak nincs okuk aggodalmaskodásra az ennivaló miatt.  Ugyanakkor
   nem csak a testi táplálékot köszönhetjük az isteni gondviselésnek, hanem a
   lelki táplálékot is ő adja nekünk. Fogadjuk el az Úr kezéből a megszentelt
   kenyeret,  az  Oltáriszentséget,  amely   valóban  az  ő  teste,   lelkünk
   tápláléka.
   © Horváth István Sándor
    
    Imádság:

   Add meg nekem, Uram, hogy minden evilági dolognak meghaljak, és e világban
   vessenek meg engem, s ne tudjanak  rólam a te szereteted miatt! Add,  hogy
   minden kívánságok fölött  benned nyugodjon  meg, s benned  béküljön meg  a
   szívem! Hiszen  te  valóban  a  szívek békéje  vagy,  egyedül  te  vagy  a
   nyugalom, rajtad kívül minden durva és nyugtalan.
   Canisius Szent Péter