2015. február 15. – Évközi 6. vasárnap

2015.02.15 08:24

Abban az időben  egy leprás jött  Jézushoz. Térdre borult  előtte, és  így
   kérlelte: „Ha akarod,  te meg tudsz  tisztítani engem!” Jézusnak  megesett
   rajta a  szíve.  Kinyújtotta  kezét, megérintette,  és  azt  mondta  neki:
   „Akarom! Tisztulj meg” Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus
   szigorúan  ráparancsolt,  és  mindjárt   elküldte  ezekkel  a   szavakkal:
   „Vigyázz, ne szólj  erről senkinek egy  szót sem, hanem  menj, mutasd  meg
   magadat a papnak, és tisztulásodért mutasd be a Mózes rendelte  áldozatot,
   bizonyságul  nekik”.  Ám  az,  alighogy  elment,  mindenfelé  hirdetni  és
   híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a
   városba, inkább kint, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis mindenünnen
   özönlöttek hozzá az emberek.
   Mk 1,40-45

   Elmélkedés:

   Alázatos kérés
   2014 nyarán és  őszén hónapokon keresztül  szerepelt a híradásokban,  hogy
   néhány nyugat-afrikai  országban ismételten  megjelent az  ebola vírus.  A
   fertőzés  emberről  emberre  terjed.   A  vírus  által  okozott   vérzéses
   lázbetegség rendkívül veszélyes,  igen magas halálozással  jár, több  ezer
   ember halt meg.  A járvány megfékezése  az elégtelen higiéniai  feltételek
   miatt  nagyon  nehéz.  A  betegség  megelőzése  és  kezelése  megoldatlan,
   védőoltás  nincs   ellene.  A   megfertőzött  személyek   kezelése   során
   alkalmazott  gyógyszer   még   csak  kísérleti   fázisban   van,   egyesek
   meggyógyultak tőle, míg  másoknak nem  használt. Megrázóak  voltak azok  a
   felvételek,  amelyek   bemutatták   például  azt,   hogy   egy   Afrikában
   megfertőződött    misszionáriust,    egy    ottani    kórház     vezetőjét
   hazaszállították Spanyolországba. A beteg hordágyát egy átlátszó, teljesen
   zárt doboz  fedte,  körülötte tetőtől  talpig  védőfelszerelésbe  öltözött
   orvosok. A szigetelt dobozból nem juthatott ki semmi, a fertőzött személyt
   csöveken keresztül  lélegeztették  és táplálták.  Mindenkin  látszódott  a
   félelem, nehogy elkapja a betegséget. A beteget aztán elkülönített  helyre
   vitték, senki nem érintkezhetett vele közvetlenül.
   Egy leprás  betegről  és  az  ő gyógyításáról  olvasunk  a  mai  napon.  A
   gyógyulás jelentőségének megértéséhez tudnunk  kell, hogy a társadalom,  a
   közösség kizárta  a  leprásokat,  azaz  a  betegség  további  terjedésének
   megakadályozása érdekében elkülönülten kellett élniük, nem  érintkezhettek
   az egészségesekkel. E kitaszítottsághoz  járult az emberek megvetése.  Azt
   vélték ugyanis, hogy valamilyen súlyos  bűnük miatt kapták a leprát  Isten
   büntetéseként. Harmadszorra pedig  az is  súlyosbította helyzetüket,  hogy
   abban a korban az orvosok nem tudták kezelni a leprát, azaz a  betegségben
   szenvedőknek semmi reményük nem volt  arra, hogy valaha is  meggyógyulnak.
   Jézus korában körülbelül úgy viszonyultak a leprásokhoz, mint manapság  az
   ebolás betegekhez. Abban az  időben nem álltak rendelkezésre  egészségügyi
   védőfelszerelések,  azért  a   távolságtartás,  az  egészségesekkel   való
   érintkezés tilalma  volt  az  egyetlen  eszköz  a  további  megbetegedések
   megelőzésére.
   A történetben szereplő  leprás ember  Jézusban látja azt  a személyt,  aki
   változtatni tud élethelyzetén. Így kéri  az Úr segítségét: „Ha akarod,  te
   meg tudsz tisztítani  engem” (Lk 5,12).  Mintha csak ezt  mondaná: te  meg
   tudsz gyógyítani  engem,  csak akarnod  kell.  Te képes  vagy  arra,  hogy
   meggyógyíts engem,  ha  ez a  szándékod.  Neked hatalmad  van  arra,  hogy
   meggyógyíts, ha  irgalmas  vagy  hozzám. A  leprás  kérése  tehát  magában
   foglalja azt is,  hogy Jézus akaratától  teszi függővé saját  gyógyulását,
   teljesen átadja  magát  Istennek. Ezt  fejezi  ki egyébként  az  is,  hogy
   kérését Jézus előtt térdre borulva adja elő. Ennél a résznél Szent  Lukács
   evangélista úgy fogalmaz, hogy  a leprás beteg  „arcra borulva” mondja  el
   kérését az  Úrnak (vö.  Lk  5,12-16). A  letérdelés  és az  arcra  borulás
   ugyanazt fejezi ki, tudniillik a beteg alázatát és annak elismerését, hogy
   hisz gyógyítója istenségében, isteni erejében.
   Tudok-e Isten  előtt  „arcra  borulva,”  alázattal  kérni?  Kész  vagyok-e
   elfogadni mindenben Isten akaratát?
   © Horváth István Sándor
    
    Imádság:

   Urunk, Jézus,  te vagy  a  test és  a lélek  gyógyítója.  Betegségeinkben,
   bajainkban, életünk nehéz helyzeteiben hozzád fordulunk. Hisszük, hogy  te
   tudsz és akarsz is segíteni rajtunk. Szavaidnak és cselekedeteidnek  olyan
   ereje van, amely képes megváltoztatni életünket, megszüntetni mindazt, ami
   veszélyezteti azt vagy ami akadályozza lelki fejlődésünket. Segíts, hogy a
   betegség, amely  próbatétel számunkra,  ne gyengítse  meg hitünket,  hanem
   közelebb vigyen  hozzád,  aki  vállaltad a  szenvedéseket.  Uram,  mindent
   elfogadok tőled!