2015. február 14. – Szombat

2015.02.14 09:38

Egy alkalommal ismét  nagy tömeg vette  körül Jézust. Mivel  nem volt  mit
   enniük, odahívta tanítványait, és így  szólt hozzájuk: „Sajnálom a  népet.
   Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha pedig  étlen
   bocsátom haza őket,  kimerülnek az úton,  hiszen többen közülük  messziről
   jöttek.” Tanítványai így feleltek: „Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi
   kenyeret, hogy  mind jóllakjanak?”  Jézus ekkor  megkérdezte tőlük:  „Hány
   kenyeretek van?”  Azt  felelték: „Hét.”  Akkor  meghagyta a  népnek,  hogy
   telepedjék le a földre. Majd fogta  a hét kenyeret, hálát adott,  megtörte
   és odaadta  tanítványainak, hogy  osszák  szét. Szét  is osztották  a  nép
   között. Volt néhány kisebb  haluk is. Azokat  is megáldotta és  meghagyta,
   hogy osszák szét. Ettek, és jól  is laktak. Aztán felszedték a  maradékot:
   hét kosár telt  meg vele.  Mintegy négyezren  voltak. Azután  elbocsátotta
   őket. Maga  pedig tanítványaival  hajóba szállt,  és Dalmanuta  környékére
   ment.
   Mk 8,1-10

   Elmélkedés:

   Szent Márk  evangéliumában  két kenyérszaporításról  olvashatunk.  Először
   ötezer embert  táplál Jézus  (vö. Mk  6,35-44), majd  pedig négyezret,  ez
   utóbbit olvassuk  a mai  napon. A  két történet  számos különbözőséget  és
   hasonlóságot mutat. A  szentírástudósok véleménye  megegyezik abban,  hogy
   feltehetően egyetlen esemény kétféle leírásáról van szó.
   Mit tanít  nekünk a  történet? A  kenyérszaporítás csodája,  miként  Jézus
   gyógyításai is, az  ő hatalmát mutatják.  Ha ő a  kevés kenyérre  kimondja
   azt, hogy legyen belőle  sok, akkor az  megtörténik. Nem varázslatról  van
   itt szó, hanem tényleges csodáról. Jézus  nem ügyeskedik, nem a nép  tudta
   nélkül  hozat  valahonnan  kenyereket,  hanem  valóban  csodát  tesz.  Ezt
   bizonyítja, hogy  a  történet elején  maguk  a tanítványok  mondják,  hogy
   mindössze hét kenyerük van. Szintén a csodát, a rendkívüli esetet  erősíti
   annak említése, hogy miután mindenki evett és jóllakott, hét kosárnyi volt
   a maradék.
   A kenyérszaporítás csodája előremutat az utolsó vacsora eseményére, amikor
   az Úr a  kenyérben saját  testét adja tanítványainak.  Az utolsó  vacsorán
   kimondja a szót a kenyérre, hogy az változzon az ő testévé, és ez a  csoda
   megtörténik.   A    tanítványoknak,   akik    látták   a    pusztában    a
   kenyérszaporítást, nincs okuk kételkedni ebben az újabb csodában.
   Hiszem-e, hogy az átváltoztatott kenyérben Krisztus önmagát adja nekem?
   © Horváth István Sándor
    
    Imádság:

   Add Uram, hogy egyek legyünk minden testvérünkkel, a legtávolabbiakkal is,
   azokkal  is,  akikkel  másképp  bánsz,  mint  velünk.  Te  taníts   minket
   szeretetre, hadd  kamatoztassuk adottságainkat  hátrányos helyzetben  lévő
   testvéreink javára.
   Add, hogy  testvér módjára  szeressük őket,  hogy megosszuk  velük  minden
   javunkat, eléjük sietve felkínáljuk nekik, és könyörögjünk, hogy  fogadják
   el.
   Boldog Charles de Foucauld