2015. február 12. – Csütörtök

2015.02.12 08:00

 Jézus egyszer  Tírusz és  Szidon vidékére  vonult vissza.  Itt betért  egy
   házba, és bár rejtve akart maradni, jelenléte mégsem maradhatott titokban.
   Egy asszony,  akinek  leányát  tisztátalan  lélek  szállta  meg,  tudomást
   szerzett  róla,  odasietett  hozzá,  és  a  lábához  borult.  Az   asszony
   szír-föníciai származású  pogány  volt.  Azt  kérte  tőle,  hogy  űzze  ki
   leányából a gonosz lelket. Jézus először elutasította: „Hadd lakjanak  jól
   előbb a gyermekek; mert nem helyes, ha elveszik a gyermekek kenyerét, és a
   kiskutyáknak vetik!”  De az  asszony  így folytatta:  „Igaz, Uram,  de  az
   asztal alatt a kiskutyák is esznek abból, amit a gyermekek  elmorzsálnak.”
   Jézus azt válaszolta:  „Szavad jutalmaként menj!  A gonosz lélek  elhagyta
   leányodat.” Amikor hazaért, leányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta a
   gonosz lélek.
   Mk 7,24-30

   Elmélkedés:

   A pogány  származású  asszony  esete  is  azt  bizonyítja,  hogy  a  kérés
   önmagában még nem  elegendő ahhoz, hogy  Jézus csodát tegyen.  A mi  Urunk
   először visszautasítja  az  asszony  kérését,  hogy  gyógyítsa  meg  beteg
   lányát, űzze  ki  belőle  a  gonosz lelket.  Miután  azonban  ő  kitartóan
   megismétli kérését és nem kíván addig távozni, amíg az nem teljesül, Jézus
   enged neki, csodát tesz lányával.
   A történet leírásával  az evangélista nem  a csodával foglalkozik,  hiszen
   annak mikéntjéről nem esik szó, csupán arról, hogy a lányt már elhagyta  a
   gonosz  lélek,  mire  anyja   hazaért.  Az  elbeszélés  középpontjában   a
   beszélgetés áll,  amelynek témája,  hogy  kik részesülhetnek  a  csodában.
   Jézus első szavaiból úgy tűnik, hogy a nem zsidók számára nem akar  csodát
   tenni. Az asszony  azonban nagyon  határozottan bírálja  ezt a  felfogást.
   Szavai azt tükrözik, amit mi is  gondolunk: miért zárna ki Isten  egyetlen
   embert is jótéteményeiből? Miért tagadná meg Isten bárkitől is szeretetét?
   Miért korlátozná azt egyetlen népre?
   A történet  tanulsága  szerint  Isten irgalma,  amely  néha  csodákban  is
   megnyilvánul, minden emberre kiterjed. Azok számára is megnyitja irgalmát,
   akiket mi  kívülállónak, bűnösnek  vagy hitetlennek  tartunk. Az  irgalmas
   Isten nekem is felkínálja szeretetét.
   © Horváth István Sándor
    
    Imádság:

   Uram, Istenem,  gyarapítsd, sokasítsd  Egyházadat, és  egyesíts  mindenkit
   egységben. Tedd, hogy a  nép feddhetetlenül éljen,  egyetértő legyen a  te
   igaz hitedben és annak megvallásában.
   Sugalld szívükbe tanításod szavát! Hiszen a te ajándékod, hogy  elfogadtál
   Krisztusod evangéliumának hirdetésére, és arra késztettél, hogy jó,  neked
   kedves cselekedeteket vigyünk végbe.
   Szent Metód