2015. február 1. – Évközi 4. vasárnap

2015.02.01 11:31

Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított.
   Mindenki nagyon  csodálkozott tanításán,  mert  úgy tanította  őket,  mint
   akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy
   ember, akit  megszállt a  tisztátalan lélek.  Így kiáltozott:  „Mi  közünk
   egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki
   vagy: az  Isten Szentje!”  Jézus ráparancsolt:  „Hallgass el,  és menj  ki
   belőle!” A tisztátalan  lélek erre összevissza  rángatta az embert,  aztán
   nagy kiáltással  kiment belőle.  Mindenki  nagyon megdöbbent.  Az  emberek
   egymást kérdezgették:  „Mi  ez? Új  tanítás,  és milyen  hatalmas!  Még  a
   tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!” El  is
   terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén.
   Mk 1,21-28

   Elmélkedés:

   Jézus hatalma
   A kereszténység kezdetén egy személy, Jézus Krisztus, és nem egy  elméleti
   tanítás vagy egy könyv áll. Nem  kitalált személy ő, hanem egy  valóságos,
   akinek élete,  halála  és új  élete  a feltámadás  által  közvetlen  módon
   megtapasztalható volt  kortársai  számára. Tanítása  és  cselekedetei  azt
   jelezték, hogy nem csupán valóságos ember ő, hanem valóságos Isten is, aki
   új tanításával és rendkívüli cselekedeteivel, azaz csodáival lenyűgözte az
   embereket. Tanítása  és  cselekedetei egyesekből  irigységet,  gyűlöletet,
   gyilkos  szándékot  váltottak  ki,  miközben  mások  odaadóan   hallgatták
   tanítását és hit ébredt bennük.
   Valódi ember volt ő, aki hozzánk hasonlóan a Föld nevű bolygón élt, s  aki
   sokféle módon megtapasztalta az emberi élet végességét,  korlátozottságát,
   főként halálában. Az  öröm és a  fájdalom, a boldogság  és a sírás  éppúgy
   életének része volt, mint bármelyikünké. Egyedül a bűn nem jellemezte  őt,
   mert  szentségével  ellentétes,   de  emberségében  mindenben   hasonított
   hozzánk. Mindemellett az emberek,  főként tanítványai, illetve azok,  akik
   közel kerültek hozzá, megérezték, hogy mégsem egészen olyan ember, mint  a
   többi földi halandó. Megtudták, hogy Istentől, a mennyei Atyától jött. Nem
   felsőbbrendű ember, hanem új  ember, akinek személyében Isten  megmutatta,
   hogy mit vár minden embertől. Az emberek megérezték, hogy Jézus  valóságos
   Isten, hiszen úgy  tanított, ahogyan  más emberek nem,  és olyan  dolgokat
   tett, amelyekre senki más  nem volt képes. Ezt  a tapasztalatot írja le  a
   mai vasárnap evangéliuma.
   A  jelenet  Kafarnaum  városában  játszódik.  A  szombati   istentisztelet
   alkalmával Jézus tanítja az embereket. Tanításának tartalmát nem jegyzi le
   e helyen Márk evangélista, inkább  annak fogadtatására figyel. Az  emberek
   csodálkoznak, mert Jézus „úgy tanít, mint  akinek hatalma van és nem  úgy,
   mint az írástudók” (Mk 1,22).  Csodálkozásuk tovább fokozódik, amikor  azt
   látják, hogy  Jézus kiűzi  a  gonosz lelket  egy emberből.  Érdekes,  hogy
   miközben az emberek most  még csak csodálkoznak  és meglepődnek, mert  nem
   sejtik, hogy Jézus isteni erővel  rendelkezik, az embert megszállva  tartó
   gonosz már ismeri őt, személyében felismeri az „Isten Szentjét.”
   Amikor az  evangéliumokban  megszállottságról  olvasunk,  akkor  a  gonosz
   befolyásán túlmenően  gondolhatunk mindarra,  aminek  az uralma  alá  veti
   magát az ember, s  amiről nem is gondolja,  hogy lelki kárára van.  Amikor
   valaki megengedi azt, hogy  a hatalom, a vagyon,  a teljesítmény vagy  más
   túlzottan  felmagasztalt  evilági  érték   határozza  meg  életét,   akkor
   tulajdonképpen kizárja Istent. A „megszállottság” azt jelenti ekkor,  hogy
   az illető  ezekhez kötődik  s  nem Istenhez,  azaz  nem Istentől  várja  a
   boldogságot. A szabadítást Jézus hozta el számunkra.
   Aki megszabadul a gonosztól és a  bűntől, az megkapja a lehetőséget,  hogy
   közösségre lépjen Istennel, ő legyen életének irányítója. Ebbe az  irányba
   indít  el   minket  Jézus,   hogy  rátaláljunk   Isten  szeretetére,   aki
   üdvösségünket akarja.  Emberi létünk  fontos  eleme az,  hogy  törekedjünk
   arra, hogy Isten gyermekei legyünk, neki tetsző módon éljünk.
   © Horváth István Sándor
    
    Imádság:

   Urunk,  Jézus,  te  boldogoknak   nevezted  azokat,  akik  hallgatják   és
   megtartják tanításodat.  Mi is  abban  találjuk meg  boldogságunkat,  hogy
   nyitott szívvel  hallgatjuk,  és életünkben  megvalósítjuk  mindazt,  amit
   tanítasz nekünk. Nem csodálkozni vagy álmélkodni akarunk szavaidon,  hanem
   megtenni azt. Urunk, a te szavad szabadítson meg mindattól, ami a  múlthoz
   köt vagy a bűn mélységébe húz! Tanításod indítson el az üdvösség felé!