2015. augusztus 6. – Csütörtök, Urunk színeváltozása

2015.08.06 15:25

   Abban az időben: Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte
   tanítványaitól: Kinek tartják  az emberek az  Emberfiát? Ezt  válaszolták:
   Van, aki Keresztelő  Jánosnak, van, aki  Illésnek, mások Jeremiásnak  vagy
   valamelyik prófétának.  Ő tovább  kérdezte őket:  Hát ti,  kinek  tartotok
   engem? Simon Péter válaszolt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.
   Erre Jézus azt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test
   és a vér  nyilatkoztatta ki ezt  neked, hanem az  én mennyei Atyám.  Ezért
   mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat,
   s a pokol kapui  nem vesznek erőt rajta.  Neked adom a mennyek  országának
   kulcsait: Amit megkötsz a  földön, meg lesz kötve  a mennyben is, és  amit
   feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is. Akkor lelkére kötötte  a
   tanítványoknak, el ne mondják senkinek, hogy ő a Messiás.
   Ettől kezdve Jézus többször felhívta tanítványai figyelmét arra, hogy neki
   Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell  szenvednie a vénektől, a  főpapoktól
   és az írástudóktól; megölik, de a harmadik napon feltámad a halálból. Erre
   Péter félrevonta őt, és óva intette:  Isten ments, Uram! Ez nem  történhet
   veled! Mire ő Péterhez fordult: Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz,  mert
   nem az Isten ügyére van gondod, hanem az emberekére!
   Mt 16,13-23

   Elmélkedés:

   A  keddi   napon   Jézus   vizen   járásának   történetével   kapcsolatban
   megállapítottuk,  hogy  e  cselekedetével  a  mi  Urunk  az  ő  istenségét
   igazolta,  mutatta  meg  tanítványai  előtt.  A  színeváltozáskor  részben
   ugyanerről van  szó.  Az eseményt  röviden,  lényegretörően írja  le  Máté
   evangélista. A  három kiválasztott  apostollal Jézus  felmegy egy  hegyre,
   ahol  felragyogtatja  előttük  isteni  dicsőségét.  Arcának  ragyogása  és
   ruhájának  vakítóan  fehér  színe  különleges  fényről  árulkodik,   olyan
   erőteljes világosságról, ami a földi világban nem tapasztalható. Az  egyik
   legősibb emberi kép, hogy Istent  a fénnyel, a világossággal  azonosítjuk,
   míg az Isten nélküli állapotot, a kárhozatot és a sátánt a sötétséggel. Az
   esemény Jézus istenségének  feltárása mellett  megmutatja azt  is, hogy  a
   feltámadásban milyen dicsőség várja  az Urat, ezért  is történik utalás  a
   feltámadásra az esemény záró részében.
   A feltámadás az evangélium egyik legfontosabb üzenete, amelyet azonban nem
   szabad elválasztani a szenvedéstől és a haláltól. A feltámadásra a halálon
   át  vezet  az  út,  nincs   más  lehetőség  arra,  hogy  Istenhez   végleg
   megérkezzünk. Jézus számára sem volt más út, ő is végigjárta a szenvedések
   útját és  megtapasztalta a  halált, és  számunkra is  ez az  egyetlen  út,
   amelyen az  örökkévalóságba juthatunk.  Az Úr  színeváltozásának  eseménye
   erősítse bennünk a feltámadás hitét!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, te  azt  akarod, hogy  mindnyájan  egyek legyünk.  Teljesedjék  hát
   akaratod nálunk és  minden egyházadban.  Tökéletesítsd bennünk  szereteted
   művét és teljesítsd be bennünk ígéreteidet.
   M.Seitz-Fr. Thlele