2015. augusztus 31. – Hétfő

2015.08.31 08:35

   Abban az időben Jézus elment Názáretbe, ahol (egykor) nevelkedett. Szokása
   szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett.  Izajás
   próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra  a
   helyre talált, ahol ez volt írva:  „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent  engem
   és  elküldött,  hogy  örömhírt  vigyek  a  szegényeknek,  s  hirdessem   a
   foglyoknak a szabadulást,  a vakoknak  a látást, hogy  szabaddá tegyem  az
   elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.” Összetekerte az
   írást,  átadta  a  szolgának,  és   leült.  A  zsinagógában  minden   szem
   rászegeződött. Ő  pedig  elkezdte  beszédét: „Ma  beteljesedett  az  írás,
   amelyet az imént hallottatok.” Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott  a
   fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. „De hát nem József fia ez?” –
   kérdezgették.
   Ekkor így szólt hozzájuk: „Biztosan  ezt a mondást szegezitek majd  nekem:
   „Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk –
   Kafarnaumban végbevittél, tedd  meg a  hazádban is!”  Majd így  folytatta:
   „Bizony, mondom  nektek, hogy  egy próféta  sem kedves  a maga  hazájában.
   Igazán mondom nektek, sok özvegy  élt Izraelben Illés idejében, amikor  az
   ég három évre  és hat  hónapra bezárult,  úgyhogy nagy  éhínség támadt  az
   egész földön.  De közülük  egyikhez  sem kapott  Illés küldetést,  csak  a
   szidoni Cáreftában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta  korában
   is sok leprás élt  Izraelben, s egyikük sem  tisztult meg, csak a  szíriai
   Námán.” Ezt hallva,  a zsinagógában mind  haragra gerjedtek.  Felugrottak,
   kiűzték őt  a  városon kívülre,  és  fölvezették arra  a  hegyre,  amelyen
   városuk épült,  a  szakadék  szélére,  hogy  letaszítsák.  De  ő  áthaladt
   közöttük, és eltávozott.
   Lk 4,16-30

   Elmélkedés:

   Szent Lukács  tulajdonképpen  úgy  szerkesztette  meg  evangéliumát,  hogy
   nyilvános működése  kezdetétől  egészen  küldetése  beteljesedéséig,  azaz
   kereszthaláláig Jézus  folyamatosan  halad  Jeruzsálem  felé,  nem  fordul
   vissza  útján,  nem  tér  vissza  olyan  helyre,  ahol  korábban  járt.  A
   valóságban ez természetesen másként lehetett, de az evangélista talán  azt
   akarja ezzel sugallni,  hogy az  Úr határozottan végigjárja  azt az  utat,
   amelyet az Atya jelölt  ki számára, hogy  a megváltást véghezvigye.  Ebből
   logikusan következik,  hogy  Jézus  működése nem  kezdődhet  máshol,  mint
   Názáretben, tehát abban  a városban, ahol  felnevelkedett. Ezt a  názáreti
   indulást, fellépést szemléljük a mai evangéliumi rész kapcsán, a következő
   napokban pedig elindulunk s elkísérjük útján az Urat.
   Jézus korábban többször  járhatott a  názáreti zsinagógában,  rendszeresen
   részt vett a szombati istentiszteleten,  ezt jelzi a szövegben a  „szokása
   szerint” megjegyzés. Máskor is  felolvashatott a kijelölt szövegekből,  de
   csak most  intéz beszédet  a hallgatósághoz.  Saját messiási  küldetéséről
   szól, amit a názáretiek csodálkozva és hitetlenkedve fogadnak, sőt egészen
   ellenségesen viselkednek vele, meg akarják ölni. Most, küldetése  kezdetén
   a „városon kívülre” űzik, miként küldetése beteljesedésekor is a  „városon
   kívül,” a Golgotán feszítik majd keresztre. Induljunk Jézussal az ő útján!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Könyörülj, Urunk, rajtunk! Légy könyörülettel minden akarásunk iránt, hogy
   szeretetben és hitben,  igazságosságban és  alázatban követhessünk  téged,
   hogy az önmagunkról való  lemondás által veled  hűségben, odaadásban és  a
   lélek békéjében találkozhassunk.
   D. Hammarskjöld