2015. augusztus 30. – Évközi 22. vasárnap

2015.08.30 09:06

   Abban az időben: Összegyűltek Jézus köré a farizeusok, és néhány  írástudó
   Jeruzsálemből. Látták,  hogy  egyik-másik tanítványa  tisztátalan,  vagyis
   mosatlan kézzel  eszi  a kenyeret.  A  farizeusok és  általában  a  zsidók
   ugyanis nem esznek  addig, amíg  meg nem  mossák a  kezüket könyékig,  így
   tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem  esznek,
   míg meg nem mosakszanak. S még  sok más hagyományhoz is ragaszkodnak:  így
   például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.
   A  farizeusok  és  írástudók   tehát  megkérdezték:  „Miért  nem   követik
   tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?” Ezt
   a választ  adta nekik:  „Képmutatók!  Találóan jövendölt  rólatok  Izajás,
   amint írva van:  „Ez a nép  ajkával tisztel  engem, ám a  szíve távol  van
   tőlem. Hamisan  tisztelnek, olyan  tanokat tanítván,  amelyek csak  emberi
   parancsok.  Az  Isten   parancsait  nem  tartjátok   meg,  de  az   emberi
   hagyományokhoz ragaszkodtok.”
   Majd ismét magához  szólította a  népet, és így  szólt: „Hallgassatok  rám
   mindnyájan, és értsétek meg:  Kívülről semmi sem  kerülhet be az  emberbe,
   ami beszennyezhetné.  Hanem  ami  belőle származik,  az  teszi  az  embert
   tisztátalanná. Mert belülről,  az ember szívéből  származik minden  gonosz
   gondolat, erkölcstelenség,  lopás, gyilkosság,  házasságtörés,  kapzsiság,
   rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság.
   Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.
   Mk 7,1-8. 14-15. 21-23

   Elmélkedés:

   Lelki tisztaság
   Napjaink embere  számára  nem  könnyen értelmezhetőek  azok  a  tisztasági
   szokások, amelyekről  a mai  evangéliumban olvasunk.  Étkezés előtt  kezet
   kell mosni, a piaci vásárlásról  hazatérve szintén meg kell mosakodni,  az
   étkezésre használt edényeket le kell öblíteni tiszta vízzel. Mi talán  úgy
   gondoljuk, hogy  ennek  csak egészségügyi  okai  vannak, a  betegségek  és
   fertőzések terjedésének  megakadályozása miatt  érdemes evés  előtt  kezet
   mosni, illetve tisztán tartani az edényeket. Mindezeknek a szokásoknak  az
   egészségügyi  okon  túl  a  zsidóságnál  és  más  ókori  népeknél  vallási
   vonatkozása is volt. Az a feltételezés áll a háttérben, hogy vannak tiszta
   és tisztátalan személyek, állatok  és tárgyak. Isten  vagy a felsőbb  lény
   elé csak tisztán állhat az ember,  mert különben magára vonná az  istenség
   haragját, büntetését.  Ha  tehát valaki  arra  készül, hogy  Isten  iránti
   tiszteletét kifejezze,  akkor nem  lehet  tisztátalan, azaz  előzőleg  nem
   érintkezhet tisztátalan  emberekkel vagy  dolgokkal. Tisztátalan  embernek
   gondolták a betegeket, például a leprásokat vagy a bűnös foglalkozásúakat.
   Az   istentiszteleti   szertartás    idejére   az   embernek    emelkedett
   lelkiállapotba és megtisztult állapotba kell kerülnie.
   Érdemes azonban megkülönböztetnünk a külső, testi tisztaságot és a  belső,
   lelki tisztaságot. Jézus is ezt  teszi. Nem tartja teljesen  feleslegesnek
   az elsőt,  de  egyértelműen  fontosabb  a  lelki  tisztaság,  amelyet  nem
   pótolhat, nem  helyettesíthet a  testi megtisztulás.  Jézusnak az  volt  a
   gondja a farizeusi hagyománnyal, hogy tulajdonképpen megelégedtek a  testi
   megtisztulással és kevésbé ügyeltek a  szív, a lélek tisztaságára. Azt  is
   túlzásnak  tartotta,  hogy  a  tisztasági  célú  mosakodásokat,  amelyeket
   eredetileg a papok végeztek a templomi szertartások folyamán, a  farizeusi
   gyakorlat kiterjesztette a világi étkezésekre,  lakomákra is s ezeknek  is
   ugyanolyan vallási  jelentőséget  tulajdonított. Ítéletében  Jézus  Izajás
   prófétát idézi: „Ez  a nép  ajkával tisztel engem,  ám a  szíve távol  van
   tőlem. Hamisan  tisztelnek, olyan  tanokat tanítván,  amelyek csak  emberi
   parancsok.  Az  Isten   parancsait  nem  tartjátok   meg,  de  az   emberi
   hagyományokhoz ragaszkodtok” (Mk 7,6-7).
   E kemény kijelentés  elsősorban az egykori  írástudóknak és  farizeusoknak
   szólt. Ugyanakkor figyelmeztetés számunkra is. Hiába tiszteljük  ajkunkkal
   Istent szépen imádkozva és hangosan  énekelve, ha szívünk távol van  tőle.
   Hiába öltözünk legszebb ruhánkba, amikor  a szentmisére megyünk, ha  azzal
   csak a bűnös  lelkünket akarjuk eltakarni.  Az összeszedett,  fegyelmezett
   imádkozás lehet annak a jele,  hogy valóban Istenre figyelünk és  őszintén
   szeretjük őt, de nem feltétlenül  az. Az ünneplő ruhát magunkra  ölthetjük
   Isten iránti tiszteletből, de az is előfordulhat, hogy csak az  embereknek
   akarjuk  megmutatni.  A  külsőségekkel  legfeljebb  az  embereket   tudjuk
   megtéveszteni, de Istent nem. Ő jól ismeri szívünk szándékait és érzéseit.
   A vallásosság látszata még  nem jelenti azt,  hogy valóban tiszta  szívvel
   keressük Istent. Törekedjünk arra, hogy a lelkünk legyen mindig tiszta!  A
   lélek tisztaságának ragyogását nem homályosítja el Isten előtt semmi.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Mindenható Istenünk! A szabadság sosem jelentheti az ember számára a tőled
   való  megszabadulást   vagy  függetlenséget,   hiszen  a   te   törvényeid
   biztosítják számunkra  az  igazi lelki  szabadságot.  Ha  engedelmeskedünk
   törvényeidnek  és  nem   tekintjük  azokat   oktalan  módon   szabadságunk
   korlátainak, akkor  valóban  jobbakká  válhatunk  és  boldogabbá  tehetjük
   embertársaink  életét.  Segíts  minket,  hogy  felismerjük   törvényeidben
   üdvözítő, segítő szándékodat, amellyel önmagad és az üdvösség felé vezetsz
   minket. Mutass nekünk utat parancsaid által az üdvösség felé!