2015. augusztus 26. – Szerda

2015.08.26 10:28

  Jézus egyszer így korholta a farizeusokat: Jaj nektek, képmutató írástudók
   és farizeusok!  Olyanok vagytok,  mint a  fehérre meszelt  sírok,  amelyek
   kívülről szépnek látszanak, belül azonban holtak csontjaival és mindenféle
   undoksággal vannak tele. Így ti  is kívülről igaznak látszotok az  emberek
   előtt, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal.
   Jaj nektek,  képmutató  írástudók  és farizeusok!  Sírboltokat  emeltek  a
   prófétáknak, feldíszítitek  az igazak  síremlékeit, és  kijelentitek:  „Ha
   atyáink napjaiban éltünk volna, nem  lettünk volna bűnrészesek a  próféták
   vérében.” Ezzel ti magatok tanúsítjátok, hogy a próféták gyilkosainak fiai
   vagytok. Nos, fejezzétek hát be, amit atyáitok elkezdtek!
   Mt 23,27-32

   Elmélkedés:

   Általános szabályként elmondható, hogy a  külső nem feltétlenül tükrözi  a
   belsőt, viszont valaminek a belsejét megismerve helyesen következtethetünk
   a külsőre. Különösen  az emberi lélekre  igaz ez. A  külső látszat  mögött
   egészen ellentétes személyiség lakozik, de az ember lelkivilága tükröződik
   külsején és cselekedetein. Jézus folytatja a farizeusokhoz intézett kemény
   szavait és  leleplezi  látszatvallásosságukat.  Fehérre  meszelt  síroknak
   nevezi őket,  amely kép  valóban  elgondolkoztató. Jézus  bizonyára  éppen
   azért használja ezt a meghökkentő hasonlatot, hogy gondolkodásra késztesse
   azokat, akikhez szól. Azt szeretné,  ha a farizeusok megdöbbennének  saját
   magatartásukon,  belátnák,  hogy  rossz   irányba  haladnak  azzal,   hogy
   önmagukat tökéletesnek és Isten előtt igaznak gondolják.
   Bizonyos külső  magatartásformákkal  az embereket  meg  lehet  téveszteni.
   Lehet úgy viselkedni,  mintha az ember  a legnagyobb áhítattal  imádkozna,
   közben pedig egészen  más dolgokon jár  az esze. Lehet  úgy tenni,  mintha
   komoly adománnyal segítenénk  a szegényeket, miközben  valójában csupán  a
   feleslegünktől igyekszünk megszabadulni.
   Istent azonban nem tudjuk  megtéveszteni, mégpedig azért  nem, mert ő  nem
   csak a  külső cselekedeteinket  látja,  hanem ismeri  szívünk  szándékait.
   Kerüljük a kétszínűség minden formáját!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, a föld határáig akarsz küldeni minket, hogy tanúid legyünk. Határok
   azonban bennünk is  vannak, amelyeket önzésünk  és gőgünk által  teremtünk
   magunkban. Taníts  arra, hogy  ezeket a  határokat kegyelmeddel  átlépjük.
   hogy küldetésed parancsát a mi  hétköznapjainkban is betöltsük. És ha  úgy
   érezzük, hogy az  elviselhetőség határához értünk,  add nekünk a  gyermeki
   lélek határtalan  bizalmát  a  te  hatalmadban  és  jóságodban,  és  akkor
   kivezetsz minket saját énünk minden határán túl a te végtelenségedbe.
   U.Broll