2015. augusztus 22. – Szombat

2015.08.22 10:01

   Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: Mózes
   tanítószékében az  írástudók  és  a  farizeusok  ülnek.  Tegyetek  meg  és
   tartsatok meg  ezért  mindent,  amit mondanak  nektek,  de  tetteikben  ne
   kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt
   elviselhetetlen terheket kötöznek össze  és helyeznek az emberek  vállára,
   de maguk  egy ujjal  sem hajlandók  mozdítani rajta.  Amit tesznek,  azért
   teszik, hogy  lássák őket  az emberek.  Szélesre szabják  imaszíjukat,  és
   köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre
   ülni, a zsinagógában  pedig az  első székekbe. Elvárják,  hogy az  emberek
   köszönjenek nekik a főtereken és  hogy rabbinak, azaz mesternek  szólítsák
   őket. Ti ne hívassátok magatokat Mesternek,  mert egy a ti Mesteretek,  ti
   pedig mindnyájan  testvérek  vagytok.  De Atyának  se  hívjatok  senkit  a
   földön, mert  egy a  ti Atyátok,  a mennyei.  És Tanítónak  se  hívassátok
   magatokat, hisz egy a ti  Tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb  köztetek,
   az legyen a többi  szolgája. Aki önmagát  magasztalja, azt megalázzák,  és
   aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.
   Mt 23,1-12

   Elmélkedés:

   Az előzményekben vitákat kezdeményező írástudókról és farizeusokról mondja
   el Jézus a  véleményét. Elismeri  vallási buzgóságukat  és a  törvényekben
   való   jártasságukat,    ugyanakkor   rámutat    bűnükre,    vallásosságuk
   felszínességére és képmutatásukra. Az  Úr szavait egyaránt  értelmezhetjük
   kemény vádbeszédnek, szigorú figyelmeztetésnek vagy jószándékú felhívásnak
   életük megváltoztatására. A  bevezetés szerint szavait  a néphez és  saját
   tanítványaihoz intézi,  de mégsem  arról van  szó, hogy  negatív  ítéletet
   mondjon a farizeusokról és az írástudókról a hátuk mögött, hiszen a  fülük
   hallatára is hasonlókat szokott megfogalmazni. Mindez azért is igaz,  mert
   a nép sorában  lehettek olyanok,  akik e  vallási csoportokhoz  tartoztak,
   tehát ők is hallották a nyílt véleményt.
   Jézus tehát úgy  beszél az ószövetség  népének hivatalos képviselőiről,  a
   régi  idők  vallási  vezetőiről,  a  zsinagóga  népéről,  az  elmúlt  idők
   közösségéről, hogy pozitív  üzenetet mondjon az  újszövetség most  alakuló
   népéhez,  a  születő  Egyház   tagjaihoz,  az  új  korszak   közösségéhez.
   Figyelmeztetés ez abban az értelemben, hogy az ő közösségéhez tartozók  ne
   kövessék  el  ugyanazokat  a   hibákat  és  bűnöket,   és  ne  essenek   a
   látszatvallásosság csapdájába.  Mivel  a külsőségekben  megnyilvánuló,  de
   valójában kiüresedett vallásgyakorlat bennünket  is fenyeget, ezért az  Úr
   szava mindannyiunknak szól.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Jézusom, a betegségnél a  vele járó lelki  szenvedések a legnehezebbek.  A
   lelki szenvedéseket  orvossággal,  operációval  nem  lehet  megközelíteni.
   Egyedül a te kegyelmed tudja  ezeket a sínylődő embereket lelkileg  talpra
   állítani. A betegség az a lelki életben, ami a földrengés a  természetben.
   Itt életsíkok  eltolódásáról,  új  rétegződéséről  van  szó.  Jézusom,  te
   csodálatos égi  orvos!  Te  gyógyítasz  ott  is,  ahol  megáll  az  emberi
   tudomány.
   Korompai J.