2015. augusztus 14. – Péntek

2015.08.14 07:23

   Egy alkalommal  a farizeusok  próbára akarták  tenni Jézust.  Megkérdezték
   tőle: „Szabad-e  a férfinak  bármilyen  okból elbocsátania  a  feleségét?”
   Jézus ezt felelte: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és
   nőnek teremtette az embert, és azt  mondta: A férfi ezért elhagyja  atyját
   és anyját, feleségéhez csatlakozik,  és ketten egy  test lesznek? Így  már
   nem ketten  vannak, hanem  csak egy  test. Amit  tehát Isten  egybekötött,
   ember szét ne válassza.”
   A  farizeusok  azonban  erősködtek:  „Miért  írta  hát  elő  Mózes,   hogy
   válólevelet kell kiállítani, és úgy  kell elbocsátani a feleséget?”  Jézus
   kijelentette:  „Mózes  a   keményszívűségtek  miatt   engedte  meg,   hogy
   elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt. Mondom nektek: aki
   elbocsátja feleségét – hacsak nem a  paráznasága miatt – és mást vesz  el,
   házasságtörést követ el.”

   Erre a  tanítványok megjegyezték:  „Ha így  áll a  dolog férj  és  feleség
   között,  akkor  nem  érdemes  megházasodni.”  Jézus  így  válaszolt:  „Nem
   mindenki tudja ezt  felfogni, hanem  csak az, akinek  Isten megadja.  Mert
   van, aki úgy  született, hogy alkalmatlan  a házasságra, és  van, akit  az
   emberek tettek ilyenné,  de van,  aki a mennyek  országáért önként  lemond
   róla. Aki fel tudja fogni, fogja fel!”
   Mt 19,3-12

   Elmélkedés:

   Az első  keresztény  közösségeket  és azt  megelőzően  a  zsidó  valláshoz
   tartozókat is érintette  a család és  a válás. A  mai evangéliumi  részben
   ezzel kapcsolatban  kérdezik  a  farizeusok Jézust.  Ők  Mózes  törvényére
   hivatkoznak, amely szerint a paráznaság esetében megengedett volt, hogy  a
   férj elküldje  feleségét, elváljon  tőle. Jézus  viszont egy  még  korábbi
   törvényre, a  teremtő Isten  szándékára  hivatkozik, amikor  elutasítja  a
   válás lehetőségét.  Érdekes  Jézus megjegyzése  azzal  kapcsolatban,  hogy
   Mózes az emberek  „keményszívűsége” miatt  engedte meg  a válást  bizonyos
   esetekben. Olyanokra  kell itt  gondolnunk, akik  értelmükkel nem  akarják
   felfogni  Isten  szándékait  és  szívükkel  nem  tudnak  azonosulni  Isten
   akaratával. A keményszívűség tehát lázadást, ellenkezést,  engedetlenséget
   jelent Istennel  szemben,  azaz  bűnt. A  Jézus  által  hozott  üdvrendben
   viszont nincs helye  az engedetlenségnek, hanem  Isten eredeti  akaratának
   keresése és elfogadása jellemzi az embereket.
   Isten akaratából a keresztény házasság megkérdőjelezhetetlen jellemzője  a
   felbonthatatlanság.   Ha   viszont   Jézus   szavait   csupán   jószándékú
   javaslatnak, eszménynek  tekintjük,  és nem  mindenkire  vonatkozó  isteni
   törvénynek, akkor valószínűleg  mi is csak  „keményszívűek” vagyunk,  akik
   lázadunk Isten ellen és semmibe vesszük a szeretet törvényét.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Add, Uram,  hogy  ne  álljak meg  tetteim  külsőségeinél.  Legyenek  igazi
   élményeim és belső szemléletem. Add,  hogy a látható dolgokon keresztül  a
   láthatatlannal is találkozzam. Teremtményeid látványa vezessen el engem  a
   te boldogító látásodhoz.
   C. Pavese