2015. augusztus 13. – Csütörtök

2015.08.13 08:24

   Abban az  időben:  Péter  odament  Jézushoz,  és  megkérdezte:  „Uram,  ha
   vétkezik  ellenem  testvérem,  hányszor  kell  megbocsátanom  neki?  Talán
   hétszer?” Jézus így  felelt: „Nem mondom,  hogy hétszer, hanem  hetvenszer
   hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni
   szolgáival.  Amikor  elkezdte,   odahozták  egyik   adósát,  aki   tízezer
   talentummal  tartozott.   Mivel  nem   volt  miből   megfizetnie,  az   úr
   megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és  mindenét,
   amije csak van, és így törlessze  adósságát. De a szolga leborult  előtte,
   és úgy kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek. Az úr  szíve
   megesett a  szolgán:  szabadon bocsátotta  őt,  sőt még  az  adósságát  is
   elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki  neki
   száz dénárral tartozott.  Elkapta és  fojtogatni kezdte:  Add meg,  amivel
   tartozol! Szolgatársa térdre  hullott előtte, és  kérlelte: Légy  türelmes
   irántam, mindent megfizetek! De  ő nem engedett,  hanem ment, és  börtönbe
   vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
   Amikor szolgatársai látták a  történteket, nagyon elszomorodtak.  Elmentek
   és elbeszélték  uruknak. Akkor  az úr  magához hívatta  őt, és  így  szólt
   hozzá:  Te,  gonosz  szolga!  Amikor  kérleltél,  én  minden  tartozásodat
   elengedtem   neked.   Nem   kellett   volna   neked   is    megkönyörülnöd
   szolgatársadon, mint  ahogy  én  megkönyörültem  rajtad?  És  az  úr  nagy
   haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik.
   Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem  bocsát
   mindegyiktek a  testvérének.”  Amikor  Jézus ezt  a  tanítását  befejezte,
   elindult Galileából, és Júdea vidékére ment a Jordánon túlra.
   Mt 18,21 – 19,1

   Elmélkedés:

   A keresztény közösség életének alapszabályait tartalmazó szakasz következő
   része a  megbocsátásról  szól.  Péter  apostol ezt  a  kérdést  teszi  fel
   Jézusnak: „Ha  vétkezik  ellenem testvérem,  hányszor  kell  megbocsátanom
   neki?” (Mt 18,21). Az  előzmények ismeretében nyugodtan állíthatjuk,  hogy
   itt nem csupán két személy kapcsolatáról van szó, hanem a sértést elkövető
   személy és a közösség kapcsolatáról is.  Az eset feltételezi, hogy a  bűnt
   elkövető személy  megbánta  cselekedetét és  újra  a közösség  tagja  akar
   lenni. Hányszor kell neki megbocsátani?  Hányszor kell őt visszafogadni  a
   közösségbe?
   Jézus válaszában a  „hetvenszer hétszer” kifejezés  szerepel, ami nem  azt
   jelenti, hogy 490 alkalommal  kell megbocsátani, s ha  az illető még  ezek
   után is újabb bűnt követ el,  akkor már nem szükséges megbocsátani,  hanem
   azt, hogy mindig meg kell bocsátani, a megbocsátásnak nincs határa.  Jézus
   egy nagyon szemléletes példával világítja meg mondanivalóját. A példázat a
   szolgája nagy  adósságát elengedő  királyról  szól, illetve  ugyanerről  a
   szolgáról, aki később könyörtelenül követelőzik szolgatársával szemben.  A
   példabeszédben szereplő király a végtelenül irgalmas Istent jelképezi, aki
   minden bűnünket  kész megbocsátani.  Tőle, az  irgalomban gazdag  Istentől
   kell  megtanulnunk  a  megbocsátást  és  gyakorolnunk  azt   számolatlanul
   embertársaink felé.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, adj  nekem érzéket  a humorhoz,  add kegyelmedet,  hogy megértsem  a
   tréfát, hogy ezáltal  az életben  egy kis  örömöt leljek,  s azt  másokkal
   megoszthassam.
   Mórus Szent Tamás