2015. április 9. – Csütörtök

2015.04.09 09:43

  Abban az időben az Emmauszból  visszatért tanítványok beszámoltak az  úton
   történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a kenyértöréskor.  Míg
   ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük, és köszöntötte  őket:
   „Békesség nektek!” Ijedtükben  és félelmükben azt  vélték, hogy  szellemet
   látnak. De ő  így szólt  hozzájuk: „Miért  ijedtetek meg,  és miért  támad
   kétely  a  szívetekben?  Nézzétek  meg  kezemet  és  lábamat!  Én  vagyok.
   Tapintsatok meg és lássátok, a szellemnek nincs húsa és csontja, de  amint
   látjátok, nekem  van.” Ezután  megmutatta nekik  a kezét  és a  lábát.  De
   örömükben még mindig nem  mertek hinni, és  csodálkoztak. Ezért így  szólt
   hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok?”  Adtak neki egy darab sült  halat.
   Fogta és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk:  „Ezeket
   mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie  mindannak,
   amit rólam  Mózes törvényében,  a prófétákban  és a  zsoltárokban  írtak.”
   Ekkor  megnyitotta  értelmüket,  hogy  megértsék  az  írásokat.  Majd  így
   folytatta: „Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és  harmadnap
   fel kell  támadnia a  halálból. Nevében  megtérést és  bűnbocsánatot  kell
   hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek.”
   Lk 24,35-48

   Elmélkedés:

   Az emmauszi tanítványok története után ma újabb megjelenésről olvasunk  az
   evangéliumban. A feltámadt Krisztus  megmutatja magát az apostoloknak.  Az
   elbeszélés első lényeges  eleme, hogy Jézus  testi valóságában  mutatkozik
   meg, beszél az apostolokhoz és a szemük láttára eszik. Ugyanakkor ebből  a
   szempontból a legfontosabb jelek a sebhelyek, amelyeket megmutat nekik.  A
   sebek, amelyeket  bántalmazása,  kereszthordozása és  kereszthalála  során
   szerzett bizonyítékul szolgálnak a jelenlévők számára, hogy valóban az  Úr
   áll előttük  testi  valóságában,  és nem  egy  szellemet  vagy  kísértetet
   látnak. Félelmük, rémületük érthető, mert erre a fordulatra, tudniillik  a
   feltámadásra nem számítottak.
   Lukács leírásának  másik fontos  eleme az,  hogy az  ószövetségi  prófétai
   jövendölések teljesedtek be  Jézus sorsában,  szenvedésében és  halálában.
   Jézus kifejti  számukra  e  jövendölések  értelmét,  amelyek  egyértelműen
   igazolják, hogy az események nem véletlenszerűen történtek, nem csupán  az
   emberi gonoszság  irányította azokat,  hanem  minden Isten  terve  szerint
   történt, aki ilyen módon látta jónak megvalósítani a megváltást.
   A harmadik  lényeges  eleme a  leírásnak  a Krisztustól  kapott  küldetés:
   mindazok, akik találkoztak a Feltámadottal,  azt a küldetést kapják,  hogy
   legyenek a feltámadás tanúi és hirdetői. Én is ezt a küldetést kapom.
   © Horváth István Sándor
    
     Imádság:
   Istenünk, Te  ebben a  csodálatos szentségben  kínszenvedésed  emlékezetét
   hagytad ránk. Add, kérünk, tested  és véred szent titkát úgy  tisztelnünk,
   hogy megváltásod gyümölcsét szüntelenül élvezzük. Amen.