2015. április 6. – Húsvéthétfő

2015.04.06 08:34

 Az  asszonyok  gyorsan  elsiettek  a  sírtól.  Remegve,  de  nagy  örömmel
   futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre  Jézus
   jött  velük  szemben,  és  megszólította  őket:  „Üdv  nektek!”  Ők  pedig
   odasiettek hozzá, leborultak  előtte, és átkarolták  a lábát. Ekkor  Jézus
   így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek,
   hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem.”
   Még úton  voltak, amikor  néhány  őr bement  a  városba, és  jelentette  a
   főpapoknak a történteket. Ezek a  vénekkel együtt tanácsot tartottak.  Úgy
   határoztak, hogy  sok  pénzt  adnak a  katonáknak,  és  meghagyják  nekik:
   „Mondjátok  azt,  hogy  éjnek  idején,  amíg  mi  aludtunk,  odajöttek   a
   tanítványai,  és  ellopták  a  holttestet.  Ha  tudomást  szerez  róla   a
   helytartó,  mi  majd   megnyugtatjuk,  és   kimentünk  benneteket.”   Azok
   elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogy meghagyták nekik. Ez a  szóbeszéd
   mind a mai napig el van terjedve a zsidók között.
   Mt 28,8-15

   Elmélkedés:

   Húsvét hajnalban asszonyok  érkeznek Jézus sírjához.  Az a szándék  vezeti
   őket, hogy a pénteken elmaradt balzsamozást elvégezzék. A keresztről  való
   levétel  után  Jézust  sietve  helyezték  el  a  sziklasírban,  mert   már
   esteledett és  elkezdődött  a szombat.  Nem  volt  már idő  arra,  hogy  a
   szokásoknak  megfelelően   a  holttestnek   megadják  a   végtisztességet.
   Harmadnap korán érkeznek az asszonyok, s hozzák a szükséges kenetet. A sír
   azonban üres,  s angyalok  beszélnek nekik  arról, hogy  Jézus  feltámadt.
   Rádöbbennek arra,  hogy rendkívüli  esemény történt.  Olyan  történhetett,
   amit korábban  elképzelni  sem  tudtak. Nem  kételkedtek  abban,  hogy  az
   angyalok igazat  mondanak a  feltámadásról. Bármennyire  is  hihetetlennek
   tűnt ez  az  állítás, ők  elhitték.  Miért is  kételkedtek  volna?  Hiszen
   korábban már láttak rendkívüli dolgokat.  Mindaz, ami Jézussal történt  az
   elmúlt  három  évben,  rendkívüli   események  sorozata  volt.  Most   sem
   kételkednek tehát, amikor a feltámadt Jézusról hallanak, hanem hisznek  és
   örömmel indulnak,  hogy ezt  a hírt  elmondják az  apostoloknak.  Útközben
   újabb megerősítést kapnak, amikor személyesen találkoznak a Feltámadottal.
   Miközben az asszonyok  elindultak a hit  útján, a katonák  egy másik  útra
   lépnek. Ők is látják az üres sírt, magyarázatot keresnek a történtekre, de
   ők a hit útja helyett a hazugság útjára lépnek.
   Én melyik úton indulok?
   © Horváth István Sándor
    
    
   Imádság:

   Istenünk, Te látni engedted egyszülött Fiad dicsőséges színeváltozását, és
   csodálatos reménységet adtál. Add,  kérünk, hogy örököstársai lehessünk  a
   dicsőséges királynak, és részünk legyen  vele az örök élet  boldogságában.
   Amen.