2015. április 4. – Nagyszombat, Húsvét vigíliája

2015.04.04 10:09

Amikor elmúlt a  szombat, Mária  Magdolna, Mária, Jakab  anyja és  Szalóme
   drága keneteket vásároltak, és elmentek, hogy megkenjék Jézus  holttestét.
   A hét első napján, kora reggel, amikor a nap felkelt, a sírhoz mentek. Ezt
   mondták egymásnak: „Ki fogja nekünk  elhengeríteni a követ a sír  bejárata
   elől?” De amikor  odanéztek, látták, hogy  a kő el  van hengerítve,  pedig
   igen nagy  volt. Bementek  a sírba,  és egy  fehér ruhába  öltözött  ifjút
   láttak, amint ott ült jobb  felől. Megrémültek, de az megszólította  őket:
   „Ne  féljetek!  Ti  a  keresztre  feszített  názáreti  Jézust   keresitek.
   Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt van a hely, ahová temették. Siessetek,
   és mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába. Ott
   meglátjátok majd őt, amint megmondta nektek.”
   Mk 16,1-7

   Elmélkedés:

   Sötétség és világosság

   A nevelési tanácsadóban a 11-12 éves kisfiú elé sok-sok színes ceruzát  és
   két fehér rajzlapot  helyez a  szakember és arra  kéri őt,  hogy az  egyik
   lapra az éjszakát, a másik lapra pedig a nappalt rajzolja le. A fiú  kissé
   eltolja magától  az egyik  lapot, a  másikat pedig  maga elé  veszi.  Fent
   középre rajzol egy kisebb kört,  majd húz egy függőleges halvány  vonalat,
   amely kettévágja a kört és  két részre osztja a  lapot. A kör egyik  felét
   feketére, a másikat aranysárgára színezi, s ehhez még sugarakat is rajzol.
   Kezdő mozdulataiból rögtön látszik, hogy  egyetlen rajzon is el fog  férni
   az ő éjszakája  és nappala.  A pszichológus  közben hátrébb  húzódik és  a
   gyermek  édesanyjának  mondja:  „A  kreativitásával  semmi  gond.  Ezt   a
   megoldást rendkívül ritkán választják  a gyerekek.” Miközben ők  csendesen
   beszélgetnek, a  rajz is  elkészül. Az  éjszaka oldalán  minden szürke  és
   színtelen,  a  nappal  oldalán  színes  természet,  házak,  felnőttek   és
   gyermekek. Végül két jelképes ember is  a képre kerül, egy nagyobb,  sötét
   alak az  éjszaka  oldalán, amint  rátámad  a nappal  oldalán  álló  kisebb
   emberkére. A  szakember  aztán hosszasan  elemzi  az édesanyának,  hogy  a
   nappal jelenti a családot, ahol biztonságban érzi magát, az éjszaka  pedig
   a külvilágot, ahonnan a gyermek fenyegetést, veszélyt érez.
   Nem a gyermek rajzát és lelkivilágát szeretném e helyen elemezni. A példát
   azért említem, mert a nappalt  fenyegető éjszaka, a világosságot  elnyelni
   készülő sötétség nagyon ősi  jelkép, amely mindenki  lelke mélyen ott  él.
   Tízezer évvel  ezelőtt az  ősember gyermekei  is hasonló  képet  rajzoltak
   volna  és  évezredek  múlva  is  ilyeneket  fognak  rajzolni  a  gyerekek,
   mindaddig így lesz ez, amíg reggel felkel a nap és este lenyugszik.
   A sötétség  és  a világosság  küzdelméről  szól a  mai,  jelképekkel  teli
   húsvéti szertartásunk. A bűn  és a kegyelem harcáról.  A halál és az  élet
   viadaláról. A világosság végül eloszlatja a sötétséget, az isteni kegyelem
   legyőzi a bűnt, az élet  győzedelmeskedik a halál felett. Mindezt  magában
   hordozza Jézus  Krisztus  feltámadása,  amit  most  ünneplünk.  A  régebbi
   időkben a keresztények  a húsvéti vigília  szertartását éjszaka,  sötétben
   kezdték,  s  csak  hajnalban  a  világosság  beköszönte  után  ért  véget.
   Napjainkban rövidebb a szertartás, de a jelképek megmaradtak. Az  ünneplés
   a sötétség beállta után kezdődik a sötét templomban, ahová a pap behozza a
   feltámadt Krisztust jelképező húsvéti gyertyát, amelynek lángja megtöri  a
   sötétség erejét,  majd  egyre  nagyobb világosság  árad,  amikor  a  hívek
   meggyújtják gyertyáikat.  Krisztus  fénye  így  jut  el  mindenkihez,  így
   erősíti mindenkiben a reményt,  hogy az élet erősebb  a halálnál. Ezzel  a
   reménnyel és  a Krisztus  feltámadásába vetett  hittel várhatjuk,  hogy  a
   feltámadás által mi is új életre támadunk.
   A ma esti szertartás evangéliuma  beszámol azokról a jámbor  asszonyokról,
   akik Jézus  sírjához  mennek,  ahol az  isteni  hírvivőktől  megtudják  az
   örömhírt: a megfeszített Krisztus teste  nincs a sírban, mert feltámadt  a
   halálból. Most  csak  az üres  sírt  láthatják és  a  feltámadásról  szóló
   üzenetet hallhatják, a Feltámadottal még nem találkozhatnak, de  megtudják
   azt is, hogy hamarosan  láthatják majd őt. Ezzel  a reménnyel, a  jövőbeni
   találkozás reményével távoznak a sírtól.
   Éljen bennünk is a remény, hogy találkozhatunk a feltámadt Úrral, aki majd
   tőlünk is azt kéri, hogy legyünk a feltámadás hirdetői.
   © Horváth István Sándor
    
     Imádság:
   Urunk, feltámadt Üdvözítőnk! Az élet utáni  ösztön, az örök élet vágya,  a
   feltámadás reménye erősen él bennünk. A mai napon az életet, a feltámadást
   ünnepeljük. A  veled való  találkozásokról szóló  híradások és  a  húsvéti
   jelek erősítik  a  mi hitünket  és  bátorságot  adnak ahhoz,  hogy  mi  is
   feltámadásod  hirdetői   legyünk.  Húsvét   titka,  a   feltámadás   titka
   megosztható. Olyan  örömhír ez,  amelyet  nem zárhatunk  szívünk  mélyébe,
   hanem tovább  kell  adnunk  másoknak, mindazoknak,  akik  az  örök  életre
   vágyakoznak.