2015. április 30. – Csütörtök

2015.04.30 19:39

  Miután a  húsvéti vacsorán  Jézus megmosta  tanítványai lábát,  így  szólt
   hozzájuk: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem
   a küldött  küldőjénél. Boldogok  vagytok,  ha ezt  megértitek, és  így  is
   cselekedtek.  Nem  mindnyájatokról  mondom  ezt.  Ismerem  azokat,  akiket
   választottam. De  be kell  teljesednie  az írásnak:  „Akivel  megosztottam
   kenyeremet, sarkát emelte ellenem.” Előre megmondom, mielőtt megtörténnék,
   hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy én vagyok. Bizony, bizony, mondom
   nektek: aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem
   fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem.”
   Jn 13,16-20

   Elmélkedés:

   A tegnapi  evangéliumban  és  elmélkedésben arról  volt  szó,  hogy  Jézus
   azonosítja magát az Atyával,  aki őt küldte. A  küldő és a küldött  között
   fennálló szoros  kapcsolat gondolatát  viszi tovább,  terjeszti ki  a  mai
   evangéliumban található mondás, amely az utolsó vacsorán hangzott el a  mi
   Urunk szájából. A két szövegrészlet  tehát nem időrendben követi  egymást,
   hanem gondolatilag, tartalmilag kapcsolódik egymáshoz.
   A mai szövegben Jézus kijelenti: „aki befogadja azt, akit én küldök, engem
   fogad be” (Jn 13,20). Itt Jézus mindazokkal azonosítja önmagát, akik az  ő
   küldötteiként szolgálnak.  Most  ő a  küldő  és tanítványai  a  küldöttek.
   Tanítványaiban, követőiben, minden keresztényben Krisztus él tovább. Az  ő
   tanítása szólal meg  újra szavaink  által. Az ő  jósága válik  jelenvalóvá
   jócselekedeteinkben. Az  ő törekvése  valósul meg  valahányszor a  békéért
   fáradozunk. Az ő vigasztalását  közvetítjük, amikor a  reményvesztettekhez
   és  a  csüggedőkhöz  fordulunk.  Az  ő  szeretete  nyilvánul  meg,  amikor
   embertársaik felé  a tevékeny  szeretet jegyében  közeledünk. Az  ő  vágya
   teljesedik be, amikor egységre törekszünk más felekezetű  keresztényekkel.
   Az ő személye dicsőül meg, amikor tetteinknek köszönhetően valaki  rátalál
   Istenre.
   Él-e  bennem  Krisztus?  Él-e   bennem  szeretete?  Őt  képviselem-e,   őt
   közvetítem-e mindenki felé?
   © Horváth István Sándor
    
    Imádság:

   Urunk, Istenünk!  Milyen  könnyedén követem  a  nagyon emberi,  de  nagyon
   kalmári elvet:  „ha adok  valamit,  Te is  tartozol nekem”.  Mily  gyakran
   vétettem  Ellened,  mert  saját  képemre  kívántam  arcodat  és   szívedet
   alakítani. Uram, légy irgalmas hozzám, és fogadd el áldozatomat! Amen.
   P. Gerhardt