2015. április 28. – Kedd

2015.04.28 08:42

 Abban az időben a templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél  volt.
   Jézus  éppen  a  templomban  járt,  Salamon  oszlopcsarnokában.  A  zsidók
   körülvették őt,  és megkérdezték:  „Meddig tartasz  még  bizonytalanságban
   minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan!” Jézus így felelt:
   „Mondtam már nektek,  de nem hiszitek  el. Cselekedeteim, amelyeket  Atyám
   nevében művelek,  tanúságot tesznek  rólam. De  ti nem  hisztek, mert  nem
   vagytok juhaim  közül valók.  Az én  juhaim hallgatnak  szavamra.  Ismerem
   őket, és ők  követnek engem.  Én örök életet  adok nekik.  Nem vesznek  el
   soha, és senki sem ragadja el  őket kezemből. Atyám, aki nekem adta  őket,
   hatalmasabb mindenkinél: senki sem ragadhatja el őket Atyám kezéből. Én és
   az Atya egy vagyunk.”
   Jn 10,22-30

   Elmélkedés:

   Jézus ismételten a pásztor és  a juhok képét alkalmazza önmagára,  illetve
   azokra, akik hisznek benne.  A másik oldalon pedig  azok állnak, akik  nem
   hisznek benne,  nem fogadják  el,  hogy ő  a  Messiás, nem  szívlelik  meg
   tanítását.
   Az idő  és  a  helyszín  pontos  megjelölése  János  evangélista  részéről
   tudatos, jelképet  kell  benne látnunk.  A  jelenet télen,  a  jeruzsálemi
   templomban, Salamon  oszlopcsarnokában  játszódik. Mind  időbelileg,  mind
   térbelileg Jézus a határon áll. Még a régihez kapcsolódik, de már  átlépni
   készül  az  újba.  A  tél  a  hitetlenség  korszakát,  az  Istentől   való
   elhidegülés idejét és az elutasítás megfagyott légkörét jelöli, amely után
   a megújulás tavasza következik. A megújulás  idejét ő hozta el a  világba.
   Helyileg, térbelileg ott áll a jeruzsálemi templomban, az ószövetségi idők
   legszentebb  helyén,  az  istentisztelet  helyén.  Azon  a  helyen,   ahol
   megkérdőjelezhetetlen  a  hagyományokhoz  való  ragaszkodás  és  mindennél
   előbbre valóbb  a törvények  tisztelete.  Jézus már  arra készül,  hogy  a
   kőfalak közé szorított vallásosságból kilépjen és felépítsen egy új, lelki
   templomot, létrehozzon  egy  új  közösséget, amelynek  tagjai  a  szeretet
   Istenében hisznek.
   Kész vagyok-e belépni Jézus új világába, az Isten országába? Kész vagyok-e
   engedelmesen követni őt? Hiszem-e, hogy ő elvezet az üdvösségre?
   © Horváth István Sándor
    
     Imádság:

   Mennyei  Atyánk!   Szent  Fiad   megtestesülésének  titka   révén  a   hit
   valóságosságára  vezette  az  embert;  és  mindazokat,  akik   szolgaságra
   születtek az ősbűn által, az újjászületés fürdőjében tisztára mosva, Isten
   gyermekeiként szívébe zárta. Ezért zengjük most és mindörökké az imádás és
   hála énekét. Amen.