2015. április 26. – Húsvét 4. vasárnapja

2015.04.26 12:08

Abban az időben Jézus  így szólt: „Én  vagyok a jó  pásztor. A jó  pásztor
   életét adja a juhokért. A béres  azonban, aki nem pásztor, akinek a  juhok
   nem a sajátjai, otthagyja  a juhokat, és elfut,  amikor látja, hogy jön  a
   farkas. A farkas aztán  elragadja és szétkergeti őket.  A béres azért  fut
   el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor. Ismerem
   enyéimet, és enyéim is ismernek engem,  – mint ahogy az Atya ismer  engem,
   és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak,
   amelyek nem ebből  az akolból  valók. Ezeket is  vezetnem kell.  Hallgatni
   fognak szavamra, és egy  nyáj lesz és egy  pásztor. Azért szeret engem  az
   Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd ismét visszavegyem. Nem veszi el
   tőlem senki, magam adom oda, mert  van rá hatalmam, hogy odaadjam, és  van
   rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.”
   Jn 10,11-18

   Elmélkedés:

   Bízni Istenben Lázadó korban lévő kamasz fiú mondta egy csoportbeszélgetés
   alkalmával: „Az a baj  a papokkal, hogy hisznek  ugyan Istenben, csak  nem
   bíznak benne.” Megjegyzése nem illeszkedett a beszélgetés menetébe,  ezért
   kissé meglepett, engem a papot, illetve  a többi fiatal sem értette,  hogy
   ez most hogyan  jön a  témához. Kérdezhettem  volna tőle,  hogy ő  bízik-e
   Istenben és  bízik-e a  papokban, de  nem tettem,  mert láttam,  hogy  nem
   egészen a saját véleményét mondja. Valószínű, hogy az előző esti film  egy
   részlete maradt  meg  benne, amelynek  megjegyzése  talán nem  is  papokra
   vonatkozott eredetileg, de  ő most egy  eredetinek tűnő mondást  szeretett
   volna  közölni  velem.  Egy  másik  eset:  levelet  kapok  egy  ismeretlen
   személytől, aki meglehetősen  általánosan fogalmazva  hosszasan sorolja  a
   papok hibáit.  Csak annyit  válaszoltam  neki, hogy  jöjjön ő  is  papnak,
   álljon be a csapatba, mutasson példát, hogy milyen egy jó pap, és szívesen
   tanulok tőle. E  válasszal „fején  találtam a  szöget,” mert  szégyenkezve
   vallotta be,  hogy  két évig  járt  papnevelő intézetbe,  de  otthagyta  a
   szemináriumot, és bocsánatot kért előző leveléért.
   Ma, a  papi  és  szerzetesi  hivatások napján  nem  a  „mundér  becsületét
   szeretném védeni,” hanem mindenkit a bizalomra szeretnék buzdítani. Amikor
   fiatal emberként valaki meghallja Isten hívását a papi életre és úgy dönt,
   hogy elfogadja  azt, akkor  ez a  döntése a  bizalom jele.  Rábízza  magát
   Istenre, az ő vezetésére és szeretetére. A papságra való felkészülés során
   újra és  újra meg  kell erősíteni  ezt a  bizalmat, főként  akkor,  amikor
   megérti,  hogy  emberi  képességei  aligha  lesznek  elegendőek   hivatása
   teljesítéséhez. Ha hiányzik a  bizalom folyamatos erősödése, akkor  inkább
   félbehagyja valaki a szemináriumot és más foglalkozást választ magának.  A
   pappá szenteléskor szintén megmutatkozik ez  a bizalom Isten felé,  hiszen
   enélkül aligha volna  bárkinek bátorsága elindulni  ezen az életpályán.  A
   bizalom ismételt felélesztése  és erősítése a  későbbiekben is  szükséges,
   hiszen csak így tud hűséges maradni, kitartani papi hivatásában.
   A mai  vasárnap  a  szolgálatát  hűséggel  végző  pásztorról  olvasunk  az
   evangéliumban. Jézusnak ez a példázata a bizalomról is szól.  Valószínűleg
   a bizalom,  mint  emberi tulajdonság  nem  ruházható át  állatokra,  de  a
   pásztort ösztönösen követő bárányok képe jól szemlélteti a személyek közti
   bizalmat. A pap  Istenre bízza életét,  Jézust, a jó  pásztort követi.  Ez
   nála nem  ösztönös, mint  a  bárányok esetében,  hanem tudatos  döntés.  A
   hívek, az  Egyház tagjai  bizalommal követik  vezetőiket, mert  felismerik
   azt, hogy Isten rendeléséből, Jézus hívására lettek ők a nyáj pásztorai. A
   hívek részéről  tehát  kettős irányú  a  bizalom, egyrészt  a  papok  felé
   irányul, akiknek a vezetését elfogadják, másrészt Jézus felé, azaz  bíznak
   abban, hogy ő, a  Jó Pásztor gondoskodik  számukra olyan emberekről,  akik
   hűséggel és felelősséggel vezetik őket.
   Amikor ma új  papi és  szerzetesi hivatásokért imádkozunk  és azért,  hogy
   papjaink megerősödjenek hivatásukban, tegyük ezt bizalommal: Isten  papjai
   által gondoskodik az ő népéről.
   © Horváth István Sándor
    
    
   Imádság:

   Mindenható Istenünk! Akit te kiválasztasz a papságra, és aki igent mond  a
   papi hivatásra, annak világosan kell látnia az emberek lelki igényét.  Fel
   kell mérnie  azokat a  feladatokat,  amelyeket papként  végezni fog  a  te
   nevedben. El kell sajátítania a megfelelő lelkipásztori módszereket,  hogy
   érthető és korszerű  választ tudjon adni  a mai embereknek.  De az  emberi
   felkészülésen túl  mindenekelőtt  rád  kell bíznia  önmagát,  teljesen  és
   visszavonhatatlanul át kell  adni személyiségét  neked. Adj,  Urunk, a  te
   népednek jó, szent,  hivatásukat hűségesen  teljesítő és  Krisztust, a  Jó
   Pásztort példaképüknek tekintő papokat!