2015. április 23. – Csütörtök

2015.04.23 12:53

 A kenyérszaporítás utáni napon  Jézus így szólt  a sokasághoz: „Senki  sem
   jöhet hozzám, ha nem vonzza az Atya, aki küldött engem. Én feltámasztom őt
   az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: „Mindnyájan Isten tanítványai
   lesznek.” Mindaz, aki hallgat  az Atyára, és tanul  tőle, hozzám jön.  Nem
   mintha az Atyát látta  volna valaki. Csak aki  Istentől való, az látta  az
   Atyát. Bizony, bizony, mondom  nektek: Aki hisz  bennem, annak örök  élete
   van. Én vagyok  az élet  kenyere. Atyáitok  mannát ettek  a pusztában,  és
   mégis meghaltak. Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle,
   meg ne  haljon.  Én  vagyok  a mennyből  alászállott  élő  kenyér.  Aki  e
   kenyérből eszik, örökké él. A kenyér,  amelyet adni fogok, az én testem  a
   világ életéért.”
   Jn 6,44-51

   Elmélkedés:

   Az élő  kenyérről szóló  beszédében Jézus  új tartalmú  kijelentést  tesz,
   amikor az örök élet kenyeréről beszél. Pontosan megnevezi, hogy az ő teste
   az, amit  táplálékként ad  az embereknek.  Ismét felidézi  az  ószövetségi
   manna-csodát, amely  a  zsidó  nép számára  meghatározó  élmény  volt.  Az
   Egyiptomból való  szabadulást követően,  amikor a  pusztában  vándoroltak,
   rendkívüli  gondot  jelentett  számukra  a  mindennapi  étel  biztosítása.
   Létkérdés   volt   számukra   az   élelem.   Gondjuk   mértékét    jelezte
   éhséglázadásuk. Fellázadtak vezetőjük, Mózes  ellen, illetve Isten  ellen,
   akinek az Egyiptomból  való szabadulást köszönhették.  Ebben a  helyzetben
   adta nekik Isten naponta a mannát, így gondoskodva róluk, s így mentve meg
   őket az éhhaláltól.
   Ha mi nem is kerülünk ennyire nehéz helyzetbe, jól tudjuk, hogy a kenyér a
   legalapvetőbb  étel  számunkra,  ami  az  életben  maradáshoz   szükséges.
   Ugyanakkor új jelentősége nyílik meg a  kenyérnek attól kezdve, hogy a  mi
   Urunk ezt a táplálékot választotta  arra, hogy benne önmagát adja  nekünk.
   Akinek a kenyeret, s a kenyér által az életet köszönhetjük, annak  hálával
   tartozunk. Ugyanígy hálával tartozunk Jézusnak, aki önmagát adja nekünk az
   Oltáriszentségben! Legyünk hálásak  Istennek, hogy az  örök élet  kenyerét
   naponta magunkhoz vehetjük a szentáldozásban!
   © Horváth István Sándor
    
    Imádság:

   Istenünk, Te Krisztus papságában részesítetted  egész népedet, és ennek  a
   népnek tagjává tetted  azokat, akiket Fiad  képére újjá alkottál.  Kérünk,
   fogadd el őket kedves áldozatul, hogy kegyelmedből eggyé váljanak egyházad
   adományaival. Amen.