2015. április 19. – Húsvét 3. vasárnapja

2015.04.19 16:44

 Abban az időben az Emmauszból  visszatért tanítványok beszámoltak az  úton
   történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a kenyértöréskor.  Míg
   ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük, és köszöntötte  őket:
   „Békesség nektek!” Ijedtükben  és félelmükben azt  vélték, hogy  szellemet
   látnak. De ő  így szólt  hozzájuk: „Miért  ijedtetek meg,  és miért  támad
   kétely  a  szívetekben?  Nézzétek  meg  kezemet  és  lábamat!  Én  vagyok.
   Tapintsatok meg és lássátok, a szellemnek nincs húsa és csontja, de  amint
   látjátok, nekem  van.” Ezután  megmutatta nekik  a kezét  és a  lábát.  De
   örömükben még mindig nem  mertek hinni, és  csodálkoztak. Ezért így  szólt
   hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok?”  Adtak neki egy darab sült  halat.
   Fogta és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk:  „Ezeket
   mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie  mindannak,
   amit rólam  Mózes törvényében,  a prófétákban  és a  zsoltárokban  írtak.”
   Ekkor  megnyitotta  értelmüket,  hogy  megértsék  az  írásokat.  Majd  így
   folytatta: „Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és  harmadnap
   fel kell  támadnia a  halálból. Nevében  megtérést és  bűnbocsánatot  kell
   hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek.”
   Lk 24,35-48

   Elmélkedés:

   Tanú vagyok  Egy-egy  súlyos  közlekedési  balesetet  vagy  bűncselekményt
   követően gyakran előfordul, hogy a rendőrség szemtanúkat keres. Mivel  nem
   áll  elegendő  információ  rendelkezésre,  ezért  a  nyomozó  hatóságok  a
   televízióban  és   az  újságokban   közzéteszik,  hogy   olyan   személyek
   jelentkezését várják, akik  látták az esetet,  annak szemtanúi voltak.  Ha
   szerencséjük  van,  jelentkeznek  azok,   akik  esetleg  arra  jártak   és
   észrevettek valamit,  más esetekben  hiába  a hírverés,  nem  jelentkeznek
   olyanok, akik tanúskodni tudnának.
   Természetesen nem  Jézus életét  és  feltámadását akarom  balesethez  vagy
   bűnesethez hasonlítani,  hanem  a tanúk  miatt  említem a  példát.  A  mai
   evangéliumban a feltámadt Jézus  Krisztusnak egy megjelenéséről  olvasunk.
   Lukács evangélista nem nevezi meg pontosan, hogy kik voltak jelen ebben az
   esetben, de könnyen  kitalálhatjuk, hogy  a tizenegy  apostolról van  szó,
   illetve rajtuk  kívül még  további  személyekről, akik  Jézus  tanítványai
   voltak. Ez  utóbbiak jelenlétét  egyértelműen igazolja  a leírás  bevezető
   mondata, miszerint az Emmauszból visszatért két tanítvány beszámol  arról,
   hogy hazafelé  csatlakozott  hozzájuk  valaki,  akit  ugyan  útközben  nem
   ismertek fel, csak lelkesen hallgatták szavait, de amikor betért  hozzájuk
   és megtörte számukra a kenyeret, akkor megvilágosodott előttük, hogy az Úr
   Jézus  az.  Az  Úr  megjelenését  tehát  az  ő  beszámolójuk,  pontosabban
   tanúskodásuk előzi meg.
   Ezt követően jelenik meg a halálból feltámadt Krisztus. Élőként mutatkozik
   előttük, beszél  hozzájuk,  megmutatja a  keresztre  feszítéskor  szerzett
   sebeit, eszik  a  szemük láttára.  Mindezek  segítségével  meggyőződhetnek
   arról, hogy  nem szellemet  vagy kísértetet  látnak, hanem  valóban  Jézus
   Krisztus áll előttük feltámadt,  megdicsőült testében. Jézus ezzel  fejezi
   be szavait: „Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap
   fel kell  támadnia a  halálból. Nevében  megtérést és  bűnbocsánatot  kell
   hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek” (Lk
   24,46-48).
   Elmélkedésünkben az utolsó  mondatra térjünk ki.  Jézus kijelenti, hogy  a
   jelenlévő apostolok  és  tanítványok az  események  tanúi, az  ő  életének
   tanúi, az ő szenvedésének és  halálának tanúi, az ő feltámadásának  tanúi.
   Jézus részéről nem kérés vagy felszólítás hangzik el, hogy legyenek tanúk,
   hanem kijelentést tesz. Ő nem tanúkat keres, hanem kijelenti, hogy az  ott
   lévők a  tanúk, s  ezzel kijelöli  jövőbeli feladatukat.  Itt semmi  helye
   nincs az ellenkezésnek, nem is  tiltakozik senki, hanem azonnal  megértik,
   hogy valóban ők a tanúk.
   A feltámadt Krisztus tanúja  és a feltámadás tanúja  az lehet, aki  teljes
   meggyőződéssel kész megvallani, hogy a keresztre feszített Jézus újra  él,
   mert feltámadt a halálból.  Tanú az lehet, akit  még a halálos  fenyegetés
   sem tántorít el attól, hogy kitartson  az igazság és az igazság  hirdetése
   mellett. Tanú  az  lehet, aki  legyőzi  félelmeit és  bátran  indul,  hogy
   tanúságot  tegyen.  Tanú   az  lehet,  akit   a  Szentlélek  megerősít   a
   tanúságtételben.
   Zárhatnánk mai elmélkedésünket azzal, hogy az Úr minket is arra kér,  hogy
   legyünk a feltámadás tanúi. Esetleg mondhatnánk, hogy felszólít arra, hogy
   legyünk  a  tanúi.  Ezzel   azonban  kissé  eltávolodnánk  az   evangélium
   igazságától. Jézus engem sem kér vagy felszólít, hanem kijelenti, hogy  én
   is tanú vagyok.
   © Horváth István Sándor
    
     Imádság:

   Urunk, Jézus  Krisztus! Te  több  alkalommal megjelentél  apostolaidnak  s
   élőként, feltámadt  testedben mutatkoztál  meg előttük.  Az ő  hitüknek  a
   veled való személyes találkozás volt az alapja. Apostolaid azzal váltak  a
   feltámadás tanúivá és  bátor hirdetőivé,  hogy személyesen  találkozhattak
   veled,  a  Feltámadottal.   Segíts  megértenünk   halálod  és   dicsőséges
   feltámadásod titkát, hogy mi  is tanúid lehessünk! Kereszthalálod  magában
   hordozta bűneinket,  feltámadásod pedig  magában  hordozta a  bűntől  való
   megszabadulásunkat. Adj bocsánatot bűneikre!