2015. április 18. – Szombat

2015.04.18 13:13

A kenyérszaporítás napján, amikor beesteledett, Jézus tanítványai lementek
   a tóra. Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon át Kafarnaum felé.  Már
   rájuk sötétedett de Jézus még mindig nem volt velük. Erős szél fújt, és  a
   tó háborgott.  Huszonöt-harminc stádiumnyit  eveztek már,  amikor  látták,
   hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. Nagyon megijedtek. De Jézus
   bátorította őket: „Én vagyok, ne  féljetek!” Fel akarták venni a  bárkába,
   de a bárka abban a pillanatban partot ért, éppen ott, ahová tartottak.
   Jn 6,16-21

   Elmélkedés:

   Jézus  vizenjárása   Máté,   Márk   és   János   evangéliumában   egyaránt
   megtalálható, ma  az utóbbi  változatot  olvassuk. Az  elbeszélések  célja
   kissé különbözik. Máté Jézus és  az Egyház kapcsolatára teszi a  hangsúlyt
   (vö.  Mt  14,22-33),  Márk   pedig  Jézus  természetfeletti  hatalmát   és
   küldetését igazoló csodát lát benne (vö. Mk 6,45-52).
   János evangélistát az a  szándék vezeti, hogy  összekösse a történettel  a
   kenyérszaporítás csodáját Jézusnak  az élő  kenyérről mondott  beszédével.
   Bemutatja, hogy aki képes sok ezer embert jóllakatni néhány kenyérrel,  és
   aki képes a víz tetején járni, annak érdemes elhinni azt, hogy a kenyérben
   önmagát adja.  Akinek  ugyanis hatalma  van  ahhoz, hogy  megszaporítsa  a
   kenyereket, és akit nem kötnek ennek a világnak természeti törvényei, azaz
   nagyobb az ereje, mint  a természetnek, az képes  arra a csodára is,  hogy
   saját testét adja az embereknek a kenyérben.
   Az evangélista e szándékát jelzi a haladási irány: az apostolok a bárkával
   a tó túlsó partjára, Kafarnaum felé indulnak, és „éppen ott érnek  partot,
   ahová tartottak” (Jn 6,21), illetve  ahol Jézus elmondja beszédét az  élet
   kenyeréről.
   Ha engedem,  hogy Jézus  nekem is  csodát mutasson  és felismerem,  amikor
   feltárja előttem istenségét, akkor hinni  fogom azt, hogy önmagát  nyújtja
   nekem lelki táplálékként az Oltáriszentségben.
   © Horváth István Sándor
    
    Imádság:

   Istenem, tedd, hogy átadhassam magam Neked. Adj hozzá bátorságot. Erősítsd
   meg gyenge akaratomat, mely Utánad eped. Kinyújtom két karom Feléd, fogadj
   el engem. Nincs  erőm, hogy bele  dobj am magam  karjaidba, ezért Te  vonj
   magadhoz engem! Amen.
   F. Fénélon