2015. április 1. – Nagyszerda

2015.04.01 14:37

 A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak
   hívtak, elment a  főpapokhoz és  megkérdezte tőlük: „Mit  adtok nekem,  ha
   kezetekbe juttatom  Jézust?”  Azok  harminc ezüstöt  ígértek  neki.  Ettől
   kezdve csak a kedvező  alkalmat kereste, hogy  kiszolgáltassa őt nekik.  A
   kovásztalan kenyér ünnepének első napján  a tanítványok ezzel a  kérdéssel
   fordultak Jézushoz: „Hol  készítsük el  neked a húsvéti  vacsorát?” Ő  így
   felelt: „Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok  neki:
   A Mester üzeni: Közel  van az én időm;  tanítványaimmal nálad költöm el  a
   húsvéti vacsorát.” A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta  nekik,
   és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét
   tanítvánnyal asztalhoz  telepedett. Miközben  ettek, így  szólt  hozzájuk:
   „Bizony mondom  nektek, közületek  egyvalaki  elárul engem!”  Erre  nagyon
   elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: „Csak nem én vagyok az, Uram?” Ő így
   válaszolt: „Aki  velem  egyszerre nyúl  a  tálba,  az árul  el  engem.  Az
   Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát
   elárulja! Jobb lett volna  annak az embernek, ha  meg sem születik!”  Erre
   Júdás, az áruló  is megkérdezte: „Csak  nem én vagyok  az, Mester?” Ő  így
   felelt: „Te magad mondtad!”
   Mt 26,14-25

   Elmélkedés:

   Mennyire érdekes Júdás jelenléte,  szerepe az evangéliumokban. Júdásé,  az
   apostolé, az árulóé. Az evangélisták  akár hallgathattak volna róla,  mert
   nem vetett  jó  fényt Jézusra,  aki  egy ilyen  személyt  is  beválasztott
   legbizalmasabb baráti, tanítványi körébe, a  tizenkét apostol közé. De  az
   igazsághoz, Jézus élettörténetéhez,  a megváltás  művéhez Júdás  is és  az
   árulás ténye is hozzátartozik, ezért nem hallgatnak róla.
   Júdás személyével  kapcsolatban  az  evangélisták  éppen  a  legérdekesebb
   kérdésre  nem  válaszolnak:   miért  árulta   el  Jézust?   Kapzsiságával,
   pénzsóvárságával, a vérdíjként kapott harminc ezüsttel aligha magyarázható
   szörnyű tette. A főtanács tagjait nem érdekelte, hogy miért árulja el  egy
   tanítványa mesterét.  Ők örültek  a kedvező  alkalomnak, hogy  elfoghatják
   Jézust, gyorsan fizettek,  de egyáltalán  nem érdekelte  őket, hogy  miért
   tesz ilyet  valaki.  Az apostolok  sem  igyekeztek a  későbbiekben  társuk
   magatartására  magyarázatot  találni,  az  Úr  feltámadása  pedig  végképp
   feledtette velük a kérdést.
   A kérdés  kétezer éve  újra  és újra  felmerül  hívőkben és  nem  hívőkben
   egyaránt. Hogyan lesz valakiből áruló?  Miért tesz ilyet egy ember?  Miért
   árulja el  az ember  azt, aki  szereti őt?  A kérdés  megválaszolatlan.  A
   kérdés megválaszolhatatlan. Az árulás bűne megmagyarázhatatlan.
   © Horváth István Sándor
    
     Imádság:
   Istenünk, Te nem kívánod  a bűnös halálát, hanem  azt, hogy meg térjen  és
   éljen. Tekints  hát jóságosan  gyarló emberi  természetünkre.  Elismerjük,
   hogy por vagyunk, és a porba térünk vissza. Add meg mégis, hogy  elnyerjük
   bűneink bocsánatát, és  életünk megújuljon  föltámadt Fiad  hasonlóságára.
   Amen.